Február 18-án tartottuk a 11. Funzine TALKS eseményünket az Akvárium Klubban, “Tragikus sorsú írók, költők élete” címmel.
Ez alkalommal Mácsai Pál (rendező, színművész, az Örkény Színház igazgatója), Ferencz Győző (József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító) és Dr. Szemelyácz János (pszichiáter, addiktológus, pszichoterapeuta) volt a vendégünk. Most visszanézhetitek a cikk végén található videóban, ha esetleg lemaradtatok róla.
Krajnyik Cinti (Funzine főszerkesztője, az est moderátora) első kérdésére, hogy a művészi tehetség, alkotóképesség, kreativitás összekapcsolható-e bármilyen mentális betegséggel, Dr. Szemelyácz János válaszolt, miszerint a pszichopatológiai problémák, főleg korai szakaszukban egy másfajta látásmódot adnak, valami szokatlant. Az alkotói tehetség, a kreativitás pedig azt jelenti, hogy a világ normális eseményeit valaki tudja-e másképp látni, értelmezni.
Ha egy kis egzaltáltság van valakiben, akkor ezeket a különböző látásmódokat könnyebben ragadja meg, de csak a betegség kezdeti fázisában van jelen ez a fajta kreativitás, ha állandósul a pszichopatológiai probléma, akkor azzal együtt jár a hanyatlás.
„Azt, hogy hol különül el a klinikai eset egy összetettebb személyiségtől, arra külön osztályozás van, de annyira nem lehet egzaktan meghatározni: a terapeuta magához, a saját normalitásához hasonlítja a kliens állapotát, és ha azt mondja, hogy ez bolondabb, mint ő maga, akkor az már esetleg probléma…” – mondja Dr. Szemelyácz János.
Mácsai Pál szerint azok, akik aktívan végeznek művészeti tevékenységet, azok valószínűleg mind érzékenyebbek, mint az átlag, de azt mondja, hogy aki normális életvitelre képes bizonyos határokon belül, azt nem tartja esetnek, sokkal inkább kollégának.
„A fegyelmi képesség, az önnön szélsőséges késztetéseimnek a mederbe terelésére való képesség kell ahhoz, hogy te úgynevezett művész legyél, különben szélsőséges vagy és álmodozó” – emelte ki Mácsai Pál.
Mácsai Pál 23 éve játssza Örkény István életéről szóló „Azt meséld el, Pista!” című előadást. Örkény élete szélsőséges ellentmondások és tragédiák sorozata. Életének eseményei annyira elsodorták, lelassították az alkotói folyamatot, hogy 50 éves kora előtt nem is írt semmit, amit mi ma „Örkényként” ismerünk. Nézzétek meg 19:30 perctől, hogyan kapott Mácsai életében ekkora szerepet az író, és hogyan tud mindig megújulni egy több mint két évtizede játszott színdarab.
Ferencz Győző 39:43 percnél Radnóti Miklós művészetéről és életéről mesél, aki kiskamaszkorában tudta meg, miután elhunyt az édesapja, hogy akit anyjának hitt, nem az édesanyja, ráadásul volt egy ikertestvére is. Traumatikus élményeit művészetében dolgozta fel, körülbelül 300 versből 27-ben hivatkozik szülei halálára, árvaságára, a saját előrevetített erőszakos halálával 45 vers foglalkozik. Akkoriban (bár főleg Amerikában) nagyon népszerű volt a freudista, „terápikus” célú irodalomhasználat.
Vannak alkotók, akik bizonyos szerekhez, alkoholhoz nyúlnak, és ezekből merítenek ihletet másnap, itt kerül szóba az 55. percnél a Hajnali részegség című vers is, ami Mácsai Pál szerint egy igazi vallomásos vers, melyben Kosztolányi Dezső leírja, mi történt vele múlt éjszaka, bizonyos szerek hatására. Mácsai idéz is a műből részleteket, és arról is mesél, hogy előadó-művészeti szempontból sokszor rosszul nyúlnak ehhez a vershez, mert bár ez egy elmesélő, leíró történet, a színészek a felkiáltójelek láttán gyakran szeretnek hangoskodni…
A kreatív alkotók szeretik elterjeszteni, hogy szertelen, öntörvényű, bohém zsenik, ebben a témában szóba kerül Poe, Berzsenyi Dániel, Ady Endre is.
Mácsai Pál szerint minden művész más:
„az az elvárás, hogy a művész feltétlenül és mindenáron haljon bele a művébe, lehetőleg szenvedéses halállal és maga körül is sokakat égessen el, az egy dilettáns képzet.”
Ferencz Győző később hozzátette, hogy ez az „öntörvényű géniusz”-jelenség egy romantikus elképzelés, ami a 18-19. század fordulóján alakult ki. Példaként elmesélte, hogy míg Mozart az előadása után a konyhában vacsorázott a cselédekkel, nem telt el 10 év, és Beethoven már a herceg asztalánál ült. Megváltozott a művészet szerepe, a művész tényleg egy romantikus géniuszként tündökölt az emberek fejében, de ez egy szerepjáték, ha valaki ezt túl komolyan veszi az alkotók közül, az előbb-utóbb belepusztul (az alkohol vagy kábítószerek hatására) többnyire.
Mácsai Pál a beszélgetés végén, 1 óra 35 perctől arról beszél, hogy ne feledkezzünk meg a befogadó kedélyéről, aki fogyasztja ezeket a műveket.
„Az egy sztereotípia, hogy a bánat és a szenvedés a termékeny a költészetben, és örömében senki nem ír jó verset, (…) de ez inkább úgy van, hogy a befogadó érzékenyebb olyankor. Először is akkor veszi le a kötetet. (…) Amikor nagy baj van, akkor még a slágerszövegekben is hatalmas igazságokat vélünk felfedezni.”
Ferencz Győző pedig azzal viccel, hogy akkor vajon mi történik, amikor bánattól sújtottan levesszük a polcról Weöres Sándor kötetét… dühödten eldobjuk a Bóbita, Bóbita táncolt olvasván?!
További érdekességekért nézzétek vissza a teljes beszélgetést a Funzine Youtube-csatornáján, ahol az összes korábbi Funzine TALKS eseményünk felvételét is megtaláljátok.