A legjobban és a legkevésbé kedvelt dalaink 2018-ból

Miután megmutattuk, mely filmeket szerettünk és melyekben csalódtunk a legnagyobbat 2018-ban, következzenek most azok a dalok, melyek egész évben hangosan szóltak a szerkesztőségünkben. Ja, meg azok is, melyeket életveszélyes lett volna lejátszani, mert a szerkesztőség valamely tagja kifejezetten utálja az adott számot.

Cinti:

Kedvenc dal: Justin Timberlake – Say Something

Justin Timberlake a FutureSex/LoveSounds albuma óta az egyik kedvenc előadóm, és bár az idei lemeze annyira nem nyerte el a tetszésem, a Say Something azért nagyon bejött, rongyosra hallgattam.

A legrosszabb dal: Camila Cabello – Havanna

Na ezt a számot akárhányszor meghallgatom, kiver a víz. Nem tudom, miért, egyszerűen csak utálom

Évi:

Kedvenc dal: Charlie Puth: The way I am

Van az úgy, hogy egy dal nagyon megtetszik, és kész, nincs rá különösebb magyarázat. Pontosan így érzek ezzel a dallal kapcsolatban. Tetszik a srác hangszíne, érdekes a dal hangulata, számomra kicsit nosztalgikus.

A legrosszabb dal : 6ix9nine Gummo

Jó pár olyan dal született ebben az évben is, ami szerintem indokolatlanul került fel a rádiók lejátszási listáira. A lenti szerzemény például, ami újabb bizonyítéka annak, hogy tehetség és egyediség nélkül is lehet valaki sikeres. Érthetetlen. (Vagy inkább, ízlések és pofonok?)

Dolli

A legjobb dal: Georga Ezra – Paradise

Elkezdtem pörgetni a Spotifyon elmentett dalaimat, hogy ihletet merítsek, ami olyan jól sikerült, hogy végül vért izzadtam, hogy ki tudjak választani egyet négy dal közül. A legjobb négy közé Ed Sheeran Candle in the Wind feldolgozása, Anne-Marie Perfect to Meje, Jess Glynne, Macklemore, Dan Caplen és Rudimental közös dala, a These Days, és George Ezra Paradise c. száma került be. Végül az utóbbira esett a választásom életigenlő hangulata miatt, ami jól jön ilyenkor, mikor délután 4-kor sötétedik.

A legrosszabb dal: 6ix9ine, Nicki Minaj, Beatz – FEFE

Egy konkrét dal sem ugrott be, ami kimondottan ne tetszett volna 2018-ban, így egy olyan előadó idei számait kezdtem böngészni, akivel nem különösen szimpatizálok. Petivel ellentétben, én nem vagyok túl nagy rajongója Nicki Minaj munkásságának, amit különösebben nem is követek. Nem kellett sokáig keresgélnem, amíg rátaláltam a FEFE c. dalra, ami kellően szembemegy a zenei ízlésemmel.

Vera:

 A legjobb dal: Imagine Dragons – Natural

Az idén 10 éves Imagine Dragons zenekar szinte bármelyik számát idesorolhatnám, de mivel 2018-asat kell írni, ezért a legújabb albumjukról (Origins) választottam egyet, a Naturalt. Habár kicsit nehéz munka közben hallgatni, mert nem tudsz nem a dallamra fókuszálni, de néha jól jöhet egy kis kizökkentés. Szeretem, mert ugyanazt az érzést hozza, mint a régebbi kedvenceim a Radioactive vagy a Thunder.

A legrosszabb dal: Dorina – Buli, buli

Kell ennek a számnak a minőségéről bővebben értekeznem? Csak annyit tudok kérdezni, hogy “MIÉRT?”, de természetesen ez csak egy költői kérdés lenne részemről, nyilvánvalóan kielégítették ezzel a dallal a trash-kedvelő emberek igényét, ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy virális legyen.

Peti

A legjobb dal: Troye Sivan – Bloom

Bár Ariana Grande No Tears Left To Cry című számát is rongyosra hallgattam idén, Troye Sivan Bloom című számát sem tudtam kiverni a fejemből 2018-ban. A dalhoz készült kisfilm olyan, mintha Madonna Vogue klipjének férfiváltozatát nézném, ráadásul egy fontos üzentet is sugall: merj önmagad lenni! A Troye mélabús hangja és a Bloom dallama pedig valamiért az Eurythmics stílusát emlékeztet, amiért még odáig voltam zsenge bébikoromban.

A legrosszabb dal:  Cardi B – I Like It

Valaki mondja már el Cardi B-nek, hogy ne másolja állandóan Nicki Minajt, mert nem áll jól neki. Remélem, hamarosan leáldozik a csillaga és nem folytatja tovább az audio- és vizuális mérgezést.