Amikor az év vége felé közeledve a szerkesztőségünkben arra terelődött a szó, hogy kinek melyik volt a kedvenc, 2018-ban bemutatott filmje, rájöttünk, hogy meglehetősen különböző filmek tetszettek nekünk. Ezért úgy döntöttünk, írunk is róla egy cikket. A cikkből nemcsak azt tudhatjátok meg, hogy melyek a kedvenc idén bemutatott filmjeink, hanem azt is eláruljuk, mely alkotásokban csalódtunk a legnagyobbat.
Cinti
Kedvenc film: Star Is Born
Bradley Cooper és Lady Gaga amúgy is nagy szerelmeim mindketten. Lady Gaga budapesti koncertje máig a legjobb koncertélményem, imádom a hangját, Bradley Cooper pedig zseniális színész és rendező. A Star Is Born valahogy úgy volt tökéletes számomra, ahogy van. A cselekmény, a színészek, a zenék, a rendezés, minden telibe talált, bömbölve jöttem ki a moziból, és azóta még egyszer beültem már rá. Akkor is imádtam.
A legnagyobb csalódás: Egy kis szívesség
Blake Livelyt nagyon kedvelem, mint ember (nem mintha ismerném, de nagyon jófejnek tűnik Ryan Reynoldscal együtt, nem mellesleg szívfájdítóan szépek mindketten), de színésznőnek, mindig arra jutok, hogy borzalmas, vagy csak a legpocsékabb filmeket kapja. Az Egy kis szívesség érthetetlenül hosszú, bugyuta, és olyan, mint egy teljesen szürreális mixe a kriminek, a thrillernek és a limonádé romkomoknak. Idén egy filmen sem szenvedtem még annyira, mint ezen.
Évi
Kedvenc film: BÚÉK
Őszinte leszek, a magyar filmeket mindig fenntartásokkal kezelem. Aztán amikor lehetőséget kaptam arra, hogy a premier előtt megnézzem a BÚÉK-ot, annyira fellelkesültem, hogy egy nappal korábban megnéztem az eredeti, olasz verziót. Másnap friss élményekkel ültem be Goda Krisztina filmjére, és nagyon bejött, sokat nevettem! Nagy örömömre bőven akadt benne kreatív, újító ötlet, és a vége is másként alakult, mint a Perfetti Sconosciuti esetében.
Legnagyobb csalódás: Haláli bábjáték
Kedvelem Melissa McCarthy-t, ezért adtam egy esélyt ennek a filmnek. Kár volt. A moziból elégedetlenül jöttem el, és arra gondoltam, nagyon kelhetett a pénz a színésznőnek, ha egy ennyire gagyi filmnek sikerült megnyernie őt. Nyilván nincsenek anyagi gondjai, éppen ezért érthetetlen számomra, miért vállalhatta el a szerepet. Vagy visszautasíthatatlanul sokat fizettek neki, vagy személyes jó barátja, esetleg családtagja lehetett a készítők között? Akárhogy is, szerintem most nagyon mellényúlt.
Dolli
Kedvenc film: Lady Bird
Greta Gerwig vígjáték-drámáját nézve egyik szemem sírt, a másik nevetett. A film egy az egyben felidézte a tinédzserkori „problémáimat” és a főszereplő édesanyjához fűződő kapcsolatát is könnyűszerrel megértettem. Úgy éreztem, ez a film nekem szól. A 2000-es évekbeli korkép is zseniálisra sikerült, ahogy a színészek is remekül hozták a sok esetben bonyolult karaktereket.
Legnagyobb csalódás: Az első ember
Damien Chazelle filmje aligha nevezhető 2018 legrosszabb filmjének, nekem mégis ez okozta a legnagyobb csalódást, ugyanis sokkal jobbra számítottam, amikor beültem a 2 és félórás mozira. A film borzasztóan hosszú és vontatott, az űrkapszulában felvett jelenetek sokszor szinte bántották a szemem, illetve az is zavart, hogy úgy tűnt, megfeledkeztek Armstrong gyermekeiről, akik nem az elmúlt évek számának megfelelően idősödtek. Ettől függetlenül, Rylan Gosling egy zseni.
Vera:
Kedvenc film: Három óriásplakát Ebbing határában
Kérlek nézzétek el nekem a csúsztatást, kicsit csaltam, mert az USA-ban még 2017 decemberében került a mozikba a két Oscar-díjas film, de itthon csak 2018 év elején kezdték el vetíteni, úgyhogy én az idei filmek közé sorolom. Nem szeretnék spoilerezni, de annyit mondhatok, hogy egy zseniális, sokrétű alkotásról beszélhetünk, amelyben bár maga a történet nem annyira egyedi, a karakterek annyira erősen lettek kidolgozva, hogy nagyon könnyen magával ragad a sorsuk. Bárkinek ajánlom, aki szeretne betekintést nyerni az igazi (nem a cukormázas) amerikai életérzésbe!
Legnagyobb csalódás: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
Messze nem tartozik a legrosszabb filmek közé, amiket idén vetítettek, de a fantasztikus első rész miatt hatalmas elvárásokkal ültem be a moziba, és ahhoz képest nem érte el nálam ugyanazt az élményt. Sajnos azt kell mondanom, hogy valójában nem szólt semmiről, csak egy összekötő rész volt, amelyben helyreraktak, vagy bevezettek néhány történelmi szálat. Az első rész humora nyomokban sem volt megtalálható, persze a látvány profi volt, de azért azt se lehet összehasonlítani például azzal a jelenettel, amikor az első részben a táskában élő állatokat láthatjuk.
Peti
Kedvenc film: Szólíts a neveden
Szokásomhoz híven előbb olvastam a könyvet és csak ezután néztem meg a filmet. Picit tartottam az utóbbitól, merthogy a könyv valami isteni volt, a filmes feldolgozásokkal pedig általában nem vagyok kibékülve. Ez esetben azonban filmen is legalább annyira mély és megható volt a történet, mint a regényben. Bár nem tartom magam túlságosan romantikus típusnak, és a Bambi óta (amit nyugi, kiskoromban láttam) nem sírtam filmen, de bizony, ettől a filmtől még nekem is könnybe lábadt a szemem. Néhányszor még biztosan újra meg fogom nézni. Később.
Legnagyobb csalódás: Star is Born
Mivel a filmben a kedvenc énekesnőm, Lady Gaga a főszereplő, a film premierje pedig pontosan a születésnapomra esett, azt hittem, kész, eldöntve, ez lesz minden idők legjobb filmje. Hát sajnos nagyon nem. Gaga énekesnek zseniális, színésznőnek már enyhén szólva sem az. (Na és az a narancssárga haj!) A Star Is Born vége kifejezetten unalmas volt, főleg, hogy Gaga szerepénél még a legnagyobb jóindulattal sem lehet karakterfejlődésről beszélni. Sajnálom, hogy erre vesztegettem két órát az életemből. (PS: Cinti, kérlek, ne rúgj ki!)
