Éppen 133 éve, 1893. május 19-én látta meg a napvilágot a múltszázadi magyar színjátszás ünnepelt csillaga, Beyer Gizella – vagy ahogy mindenki ismeri, Bajor Gizi. Bár karrierje szempontjából sikert sikerre halmozott, a Nemzeti Színház örökös tagjának magánélete már kevésbé mondható szerencsésnek: mindössze 57 éves volt, mikor tragikus körülmények közt életét vesztette.
Finom vonások, kecses elegancia, és egy éjfekete szempár, melyből csak úgy sugárzik az intelligencia – a korabeli sajtó mellett kortársai is csak szuperlatívuszokban beszéltek róla. Bajor Gizi sugárzó lényével rendszerint magára irányította a figyelmet, már akkor is, mikor gyerekként édesapja Kálvin téri kávézójában produkálta magát a jelenlévő illusztris társaságoknak.
Ikonikus szerepekből és nászokból is akadt
Az említett kávéház – és vele együtt a család is – tönkrement, a fiatal lány pedig jelentkezett a színiakadémiára, azt remélve, hogy egy nap színésznőként keresheti kenyerét. Már a kezdetektől fogva tenyerén hordozta a szakma: páratlan tehetségét filmen kevésbé, a színpadon viszont annál jobban kamatoztatta.
Vastapssal először Gárdonyi Géza Annuskájának címszerepéért jutalmazták, később pedig a vígjátékoktól kezdve a drámákon át, a legváltozatosabb szerepekben megmutatta sokoldalúságát. Egymást érték az ikonikus Shakespeare-szerepek, az Antonius és Cleopatra során rendhagyó játékkal vette le lábukról a kritikusokat, de Ibsen női karaktereit is mesterien jelenítette meg. A rivaldafény ugyanakkor sosem foglalkoztatta: külsőségek helyett az emberi lelket, allűrök helyett pedig az egymás iránti tiszteletet részesítette előnyben.
Nem csoda, hogy annyian rajongtak érte, ám hódolói legnagyobb keserűségére 1920-ban – először, de nem utoljára – kimondta a boldogító igent. Vajda Ödön ügyvédjelölt volt a szerencsés választott, de a házasságnak hét évvel később vége is szakadt, és Bajor Gizi Paupera Ferenc bankigazgató mellett találta meg újra a szerelmet – mígnem a férj anyagi csődjével egyidőben nászuknak is befellegzett.
Amikor pedig ismét kiújult gyermekkora tartó egészségügyi problémája, a telefonkönyvben ráakadt Dr. Germán Tibor fülspecialistára. 1933-ban vele állt oltárhoz – harmadjára, immár utoljára.
Gyermekük nem született, viszont XII. kerületi otthonuk a művészvilág pezsgő találkozóhelye lett: a neobarokk stílusú villában egymásnak adták a kilincset a kor ünnepelt csillagai, legyen szó Gobbi Hildáról, Jávor Pálról vagy Somlay Artúrról.
Színésznő, de mindenekelőtt ember, aki igazi erejét a legsötétebb órákban fedte fel
Az épülethez sajnálatos események is fűződnek: a példátlan emberségről tanúbizonyságot tevő művésznő zsidó származású férjén kívül Tamási Áron írót, Vajda Ödönt és számos üldözöttet is itt bújtatott a vészkorszak, majd a kommunista diktatúra ideje alatt. Igazi filantróp volt, akinek villája óvóhelyként szolgált az üldözöttek számára, kapcsolatait felhasználva pedig több alkalommal is közbenjárt a kárhozottak érdekében.
Egészségét férje féltő figyelemmel kísérte: az orvosprofesszor rendszeresen injekciózta nejét, mivel úgy vélte, szervezetét halálos kór támadta meg. Dr. Germán Tibor 1951 február 12-én végzetes tettre szánta el magát – a fecskendőbe ezúttal morfiumot tett, mellyel mit sem sejtő felesége mellett önmagát is megmérgezte.
A tragédia kapcsán számos vélt vagy valós magyarázat látott napvilágot: voltak, akik a titkosszolgálatot tették felelőssé érte, a sajtó szerelmi tragédiaként aposztrofálta, megint mások kettős öngyilkosságként könyvelték el.
A boncolás során később bebizonyosodott, hogy Bajor Gizi egészséges volt, férje pedig mentális zavarokban, agykéregsorvadásban szenvedett, mely téveszméket eredményezhetett. Vélhetően attól tartott, hogy a bűbájos, művelt dáma az idő előrehaladtával elveszíti hallását, és nem gyakorolhatja többé szeretett hivatását – de hogy pontosan mi is történt valójában, azt a mai napig homály fedi.
A tragédia után egy évvel Gobbi Hilda kezdeményezésére a Stromfeld Aurél úti villa megnyitotta kapuit, hogy Bajor Gizi Színészmúzeumként állítson méltó emléket a legendás színésznőnek.
Az egykori otthon napjainkban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet részét képezi, falai közt pedig eredeti bútorok, relikviák, fényképek őrzik a színpad királynőjének emlékét.
Funzine
