A hajdani kereskedők, tolvajok, titkos szeretők kedvelt terepe: Budapest átjáróházai

Budapesten az egyik helyről a másikra szaladva sokszor észre sem vesszük,  hogy mennyi kis titkos zugot rejtenek a főváros utcái, ám ha nyitott szemmel járunk, jó néhány métert megspórolhatunk magunknak. Ismerjétek meg a múlt századok, valamint a jelenkor átjáróházait, és azok izgalmas históriáit.

Az átjáróházak története

Az 1800-as évek végén a háztulajdonosok sorra vadásztak olyan, két utcát összekötő területekre, ahol átjáró kereskedőházakat, vagyis bazárokat tudtak létrehozni. Míg a kereskedők számára a passzázsszerű elrendezés az állandó vevőkört biztosította, addig a pesti gyalogosoknak az alacsonyabb árakat, valamint a kevesebb kilométerszámot.

Ám a portékákkal teli, eldugott terepek olykor a város bűntényeinek is helyet adtak. Az 1920-as években a tolvajok előszeretettel csalták a passzázsok létezéséről mit sem sejtő polgárokat az épületek kapujához, de a sejtelmes fények, magányos terek a titkos szeretőknek is nagyban kedveztek.

Az államosítással azonban az átjárós zsibvásárok kora véget ért, a képzőművészek ktsz-ekbe tömörültek, a kereskedők pedig a nagyvállalatokhoz pártoltak át. Így a hajdani vásárok helyszínei a 1960-70-es évektől csupán átjáróházakként funkcionáltak. Az egykori Haris-, Anker- és Király-bazár már a múlté, viszont néhány átjáróházon keresztül még napjainkban is levághatjuk az utat.

Röser-ház (Károly körút 22. – Semmelweis utca 19.)

A villamosok csörömpölését és az autók moraját a Károly körúton hagyva, s célba véve a neoreneszánsz homlokzatú Röser-házat, a bájos hangulatú Röser-udvarban lyukadhatunk ki. A város legrégebbi, folyamatosan működő átjáróháza körüli épületet Röser Miklós országgyűlési képviselő építtette egy Bécsben és Brüsszelben már akkor elterjedt belsőudvar-típust másolva. Az eklektikus bérház a középkori városfalat áttörve született meg 1884-ben, amit a homlokzata is hirdet.

Azóta a macskaköves utcában sorakozó ékszerészek, cipészek műhelyét felváltották a kávézók, desginboltok, reggelizők, viszont a múltbéli átjáróházak hangulata most is ott kering a félhomályos térben. Töltsetek el egy különleges reggelit a Szimplyben, térjetek be egy finom kávéra a Kontaktba, vagy akár a Nothing Caféba, majd folytassátok a városi kalandozást a csodaszép Vitkovics Mihály utcában.

Unger-ház (Múzeum körút 7. – Magyar utca 10.)

A Múzeum körút Astoriához közeli telkén a XIX. században Unger Benedek kovácsműhelye állt, amelyet 1852-ben bontatott le unokája, hogy megépíttesse a mai griffmadarak által őrzött bérházat. Unger Henrik teljesen szabad kezet adott az akkor még karrierje elején álló Yblnek, aki a mór és a bizánci művészet, valamint a neogótika és a romantika stílusjegyeit ötvözve álmodta meg első pesti bérházának terveit.

Az épület még el sem készült, amikor elkelt az összes lakás benne, és az üzletek bérlőre találtak. A ház állítólag Krúdy otthonául szolgált egy ideig, valamint bordélyház is működött benne. Ybl alkotása azóta egyre rosszabb állapotban van, viszont még romos mivoltában is lenyűgöző az árkádos udvara. A fakocka burkolatú átjáróházban napjainkban a Manu+ isteni pizzáinak, illetve a Könyvudvar pénztárcabarát könyveinek sokaságát csíphetjük el.

Fedezd fel a körút többi bérpalotájának történetét is:

Merkúr Palota (Nagymező utca 54-56. – Hajós utca 33-35.)

Az 1903-ban felhúzott, szecessziós és egyben historikus jegyeket magán viselő épület csak 2009-től viseli a Merkúr Palota nevet, ugyanis egészen addig a Terézvárosi Telefonközpont házaként volt ismert. A főváros első, kifejezetten telefonközpontnak szánt épületét Balázs Ernő tervezte, majd a ház felavatásán még Ferenc József is részt vett.

Jelenleg, ha a Hajós utca felé szeretnénk levágni az utat, akkor ezt a lampionokkal, kortárs szobrokkal, borostyánnal körbefuttatott hangulatos udvarban tehetjük meg. Habár a történelem szele itt elkerül minket, hisz az Apacuka fun dining étterem kerthelyiségének helyet adó hangulatos passzázs már a XXI. század szüleménye.

Gerlóczy-ház (Petőfi Sándor utca 12. – Párizsi utca 6.)

A Párizsi és a Petőfi Sándor utcát összekötő békebeli passzázst az egykori főpostával szemben álló, a modern építészetet képviselő, szürke kőburkolatos Gerlóczy-ház rejti. Ennek helyén egykor egy XVIII. századi bérház állt, ahol 1852-től a Mössmer József és Pál a Menyasszonyhoz nevű, nemzetközi sikert aratott kelengye-, fehérnemű- és asztalneműboltja működött. Majd 1940-ben Gerlóczy Gedeon – aki Csontváry képeit mentette meg egykor– tervei alapján elkezdték megvalósítani az épületet, amelynek építtetője a nagyatádi MEZ cérnagyár volt.

A hétemeletes bérház átjáróházát kis kupolákon beszűrődő fény világítja be. Ezeket az apró üvegeket pedig még ugyanaz a Haas és Somogyi cég alkotta, mint a közeli Párisi udvarét. Az átjáróházakra jellemző üzletsokaság azonban hiányzik, csupán pár boltra lelhetünk rá, ugyanis a környék néhány éve tartó fellendülése elkerülte a passzázst.

Trattner-Károlyi-ház (Petőfi Sándor utca 3.– Városház utca 6.)

A mai Petőfi Sándor utca 3. alatti területen a Trattner család működtetett nyomdát, majd a tulajdonosok idő előtti halálát követően Trattner veje, Károlyi István vette át az üzletet 1828-ban. Pár évvel később, 1831-ben Károlyi már nyomdatulajdonosként bízta meg Hild Józsefet, hogy felépítse a ma is látható klasszicista bérkaszárnyát, amely lassan a szellemi élet központjává vált.

A Petőfi Sándor utcai rész földszinti nyomdájában nyomtatták ugyanis a Kisfaludyak, Kazinczy, Vörösmarty, Széchenyi egyes munkáit (köztük a Hitelt), illetve megannyi reformkori magazint, folyóiratot, tudományos művet, egyházi és iskolai könyvet. Sőt, a legenda szerint Petőfiék a közeli Pilvaxból átjárót vágattak a Trattner-házba, ahol a bizalmas gyűléseiket tartották. Bár ez a mese erősen megkérdőjelezhető, az egészen biztos, hogy sokszor vágták le itt az utat a kávéházba sietve.

Itt székelt a Kisfaludy Társaság, ami egyet jelent azzal, hogy Arany János Toldija is ebbe a házba futott be először, majd maga a költő is számtalanszor járt erre a Társaság főtitkáraként. Ezenfelül a ház első emeletének szobáiban működött 1833-tól 1865-ig a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek helyére a Belváros Takarékpénztár és Fodor Károly vívóterme érkezett egy időre.

Mindemellett az évek során kirurguseszköz-készítő boltja, szíjgyártó- és férfiszabóműhely is helyet kapott az átjáróban. Jelenleg ha felkeresnénk, akkor nagy szerencsénknek kell lennie, hogy nyitva találjuk a kapukat, hiszen mára szinte teljesen elveszítette átjáróház-mivoltát.

Ha még több történetet megismernél Petőfi idejéből: