Képzeld el, hogy egy, a Dunán ringatózó hajó kényelmes teraszán ücsörögsz, a nyári szellő bele-belekap a hajadba, miközben a lélegzetelállító budai panorámában gyönyörködsz. Mindehhez képzelj el egy ízletes ebédet, és megkapod azt az élményt, amiben nemrégiben nekünk is részünk volt a Spoon the Boat étteremben.
Egy áltagos csütörtök délután érkeztünk a 75 méter hosszú, lebegő étterembe. A három konyhából és öt bárból álló hely egész évben kifinomult hangulattal, ami a hétköznapokon is nyugalommal kecsegtet; figyelmes kiszolgálással és olyan fogásokkal várja vendégeit, melyek nem csupán kiválóak, de kreativitásról is árulkodnak.
Ebédünket sült paprikával, tökmagolajos kecskesajttal és rukkolával, illetve hideg mangólevessel, kókuszhabbal és marinált rákkal kezdtük, melyek egyaránt élénk színekben pompáztak és ízletesek voltak. Míg előbbiben tökéletes harmóniát képezett a puha paprika és kecskesajt a ropogós magokkal, addig a leves pont olyan volt, mint egy Billie Holiday dal: egyszerűen sosem elég belőle.
Főfogásnak két halételt rendeltünk, tőkehalat, fonnyasztott parajjal és mascarponés vénuszkagylóval, illetve fekete spagettit, lazaccal, kaprival és paradicsommal. Be kell vallanom, nem emlékszem, mikor ettem utoljára ilyen jól elkészített tőkehalat és kagylót: tökéletesen puhák voltak, ahogy a zöld parajágyon feküdtek. A fekete spagetti lazaccal, sajttal megszórva az izgalmas ízekre vágyók igényeit elégíti ki. Mivel az előző fogások nem csak ízben gazdagok, de adagban is királyiak voltak, így elbizonytalanodtunk, hogy az előzetesen rendelt desszertekre marad-e még hely. Tudtuk, nem távozhatunk anélkül, hogy teljes lenne a “hajókirándulás”: megérkezett egy kehelynyi Raffaello-Ferrero és egy pisztáciás, szezámos, barackos édesség. Az utóbbi hármasra én, mint a pisztácia elkötelezett híve már akkor szemet vetettem, mikor először megpillantottam az étlapot, és nem is okozott csalódást az ízélmény. Ahogy azt a menedzsertől megtudtuk, a mousse pisztáciája Olaszországból érkezik, ahol a világ egy legjobbjaként tartják számon, ekképpen biztosítva, hogy a Spoon vendégei teljes mértékben élvezhessék az apró olajos mag nyújtotta örömöket. Könnyed, bársonyos textúrájával és kehelyben fészkelő ízeivel a Ferrero-Raffaello is valódi édes élvezetként szolgált.
Teli hassal úgy döntöttünk, egy Vylyan rosé erejéig még élvezzük a páratlan kilátást. Egyszerűen lehetetlen megunni az építészeti kiválóságok és a szabadság egyvelegét, amit a mindennapok mókuskerekétől elszakadva a Spoonban érez az ember.
Ha egy varázslatos helyet keresel az augusztus 20-ai ünnepléshez, a Spoon the Boat étterem nagyszerű választás. Nem lesz panasz az ételekre vagy a felszolgálók viselkedésére, az viszont biztos, hogy a hajóról látványos lesz az ünnepi tűzijáték. Hagyd kint a valóságot egy ebéd vagy vacsora erejéig és hallgasd a Duna hullámainak zenéjét, miközben egy kanálnyi mennyországot ízlelsz.
