Idén összegyűjtöttük nektek a legviccesebb Mikulás-verseket és -mondókákat. Sajnos ezekből nincs annyi, mint vicces locsolóversből, de így is találtunk néhány szellemeset.
A Mikulás aranyos, közvetlen,
adogat csokikat önzetlen.
A gyerekek azért is éljenzik,
mer` a Mikulás sohase vérengzik.
(Dolák-Saly Róbert)
***
Porcukorral tele zsákom
kihasadt egy jeges ágon,
szánom fennakadt a vámon –
nem jöhetek. Szánom-bánom.
(Darvas László)
A szán lerobbant, a rénszarvasok itt hagytak!
A bokám kibicsaklott, az ujjaim szétfagytak!
Ezért az idén nem lesz ajándék,
de azért boldogságot kívánnék.
***
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden ember várva vár, metál zene hangja szál.
Van zsákodban minden jó, gépfegyver és lángszóró.
Rabold ki az OTP-t, hozzál nekünk sok lóvét.
***
Szuhanics Albert: Télapó virgácsai
Télapónak nagy szakálla
beleakadt a faágba,
mikor gyorsan rohant szánja,
azt a napot szánja-bánja.
Nagyon belegabalyodott
ágat, gallyat leszaggatott,
majdnem letarolt egy erdőt
szakálla, mely igen megnőtt.
„Bizony addig vacakoltam,
szakállam elhanyagoltam,
hisz` ha kifésültem volna,
most nem esnék be a hóba.”
Mert így történt ez az eset,
hogy a szánról ő leesett.
Gallyal telt meg a szakálla,
nevet rajta nagymamája…
Ez az oka, hogy azóta
virgácsot kapsz hébe-hóba.
Majd ha rossz fát raksz a tűzre,
csomagodhoz lesz az tűzve!
Zagyi G. Ilona: Mikuláskímélő
Téli este esik a hó,
tetőnkön jár a télapó.
Bár van rajta széles kémény,
Mikulás úr, arra kérném,
mégse másszon oda bele.
Életveszély a belseje.
Kormos lesz a piros kabát,
átvenné a fa, szén szagát,
vagy ha éppen beleragad,
szétbonthatjuk a házfalat.
Mindegy, mikor, jöhet későn,
ballagjon csak fel a lépcsőn.
Figyelem majd, mikor kopog.
Ajtót nyitok, vagy ablakot.
