Ahogy tavaly, úgy 2021-ben sem szerveznek költészet napi rendezvényeket április 11-én, így a magyar versek és versírók ünnepe is kénytelen-kelletlen az online térbe költözik. Az egyik leghasznosabb időtöltés kétségkívül Simon Márton kortárs költő, slammer, műfordító félig viccből, félig komolyan indult Pingvin ovija lesz.
Simon Márton fesztelen közösségi médiajelenlétéről már írtunk nektek, amelynek sarkalatos pontjai a Pingvin ovi néven futó, versfelolvasó élő bejelentkezései az Instagramon. Az első versfelolvasásra még a tavaly tavaszi korlátozások alatt került sor, amikor Marci a kényszerhelyzetben, a távolból próbált meg személyes kapcsolatot teremteni az olvasóival. Az ad hoc kezdeményezésnek persze, rögtön nagy sikere lett, így azóta is bejelentkezik alkalmanként, hogy tematikus versválogatásokból olvasson fel az online olvasóközösségnek.
A két legutolsó adásban a Helikon Zsebkönyvek részeként nemrég megjelent versantológiájáról mesélt, illetve verselt belőle, az április 11-i bejelentkezésben viszont, tőle nem megszokott módon, de a közösség kérésének eleget téve, saját költeményeiből olvas majd fel. Hallhatjuk tehát a kedvenc Simon Marci-szerzeményeinket a Dalok a magasföldszintről, a Polaroidok és a Rókák esküvője kötetekből, méghozzá élőben, a költő előadásában. Ennél jobb költészet napi program pedig nem is kell idén.
Kövessétek be Marcit Instagramon, hogy ne maradjatok le a részletekről: @glicsartzsir. Hangolódásképp csak úgy itt hagyjuk a kedvenc versünket tőle:
Simon Márton: Arról, hogy mi jó
Czesław Miłosznak
A téli szombat délelőttök, amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.
Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.
Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban a hó.
A percekig tartó, felszabadult, abbahagyhatatlan nevetés.
A sirályok éjszakánként a hidak felett.
Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz, mégis találsz a zsebedben.
Nézni, ahogy mások horgásznak.
A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.
Életedben először venni le valakiről a pólót.
A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.
Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen. Fejből tudni bármit.
Egyedül utazni egy üres buszon. A régi akciófilmek. A régi híradók.
A kocsiból elsőként látni meg a tengert.
Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni. Éhesen ébredni.
A százéves lexikonok naivitása. Amikor inkább hazasétálsz.
Amikor ez a park, amiben éjszakánként úgy fuldoklom,
mint a halott katonalány tüdejében az eltévedt bogár,
a kelő napban felragyog.
