Milyen lehet vintage ruhaboltot üzemeltetni Budapest belvárosában? Hogyan érdemes belefogni a ruhakereskedelembe? Honnan lehet beszerezni a különleges, mégis jó minőségű vintage ruhadarabokat? A VIII. kerületben található Typo Showroom csapata készséggel válaszolt felmerülő kérdéseinkre, sőt saját tapasztalataikról is örömmel meséltek.
Hogy kezdtetek el vintage ruhákkal foglalkozni?
Tamás: Kalandosan indult ez az egész. Sok mindennel foglalkoztam ezelőtt, utoljára kiadványterjesztéssel. Andi a terhessége alatt kezdett el vintage ruhákkal foglalkozni, és egy idő után annyi találkozója volt szerte a városban, hogy arra jutottunk, kell egy fix hely. Ez pedig az irodám galériája lett, a Corvin Áruház földszintjén.
Ami rövid ideig a Typo Barnak is otthont adott.
Tamás: Igen, régóta szerettünk volna a ruhaboltban egy külön részt a magyar designer termékeknek, mivel sok művésszel álltunk kapcsolatban. Volt mellettünk egy internetkávézó, de nem tudtuk megszerezni, amíg a tulajnak el nem kellett hagynia az országot a menekültáradat kellős közepén. Mivel a helyiség jóval nagyobb volt, mint amire szükségünk volt, jött az ötlet, hogy csináljunk belőle egy bár-kávézót. Így lett a helyiségből alul bár, felül pedig ruhabolt. A bárt végül ott kellett hagynom, és jött egy féléves időszak, amikor a raktárunkban működött a ruhabolt, heti kétszer voltunk nyitva. Aztán ide költöztünk a Krúdy Gyula utcára.
Andi, hogy vágtál bele a ruhakereskedelembe?
Andi: A Gardróbvásárokon kezdtem ruhákat árulni, először a sajátjaimat. Akkor tűnt fel, hogy másoknak is tetszik az, ami nekem.
Honnan szerzitek be a ruhákat?
Andi: Mindenhonnan. Budapestről, vidékről, külföldről. Járom a turikat, átnézem a bálákat, és elhozom, ami tetszik.
Tamás: Egyszer kiszámoltuk, tízezer ruhát nézünk át ahhoz, hogy ötöt megvegyünk.
Andi: Nagy meló. Most már több ismerősöm van, aki bálára vesz ruhákat, és szól, ha új áru jön, amit átnézhetek.
Tamás: Egyre gyakoribb az is, hogy a vásárlóink hoznak be ruhákat.
Milyen szempontok alapján válogattok?
Andi: Jöhet minden, amit én felvennék. Fontos a minőség is, a műanyagot próbáljuk hanyagolni, dzsörzéruhák kizárva.
Tamás: Most már több vonal van, valamennyire a mai trendeket is követjük persze. Andinak van egy kialakult ízlésvilága, ami nálunk a kiindulópont.
Kikből tevődik össze a vásárlókör?
Andi: Egyre több a külföldi, szerintem most már több mint a fele.
Virág: Sok ázsiai fórum van, ahol a felhasználók megosztják egymással, hol érdemes vásárolni egy adott városban. Ezekre a helyekre is felrakosgatják a boltot.
Tamás: Elvileg a kínai Facebookon is fent vagyunk. Egy időben sok ukrán követőnk volt, mert vásárolt nálunk egy ukrán modell, aki utána betaggelt minket a képein. Fontos még nekünk, hogy mindenki jól érezze magát, aki betér hozzánk.
Túl kicsi ez a bolt ahhoz, hogy rossz arcok dolgozzanak itt.
Hogy találtatok rá az itt dolgozókra?
Andi: Virág 3-4 éve vásárolt tőlem ruhát, aztán megmutattam neki a boltot a Blahán, hátha van kedve ott dolgozni. Később Virág hozta a gyerekkori barátnőjét, Timcsót, ő pedig egy barátnőjét a suliból, Tamarát.
Tamás: Ők is nevelnek minket. Timcsó és Tamara például workshopokat tartanak a fenntartható életmódról. Csomó környezettudatos változtatást vezettek be a boltban is. Nem árulunk például semmilyen szatyrot, erre külön fel szoktuk hívni a vendégeink figyelmét. A külföldiek egyébként sokkal megértőbbek ezzel kapcsolatban, mint a magyarok. Volt, aki például árengedményt kért, amiért nem adtunk szatyrot. Sokkal barátságosabb a reakció, ha elmagyarázzuk, környezetvédelmi okokból nincs nálunk szatyor, nem pedig azért, mert elfogyott.
Mit érdemes tudni a környezettudatos workshopokról?
Timcsó: Happier Earth Project néven futunk, és az Attention nevű helyen szoktuk megrendezni ezeket a 15-20 fős workshopokat.
Tamara: A hétköznapi környezetvédelemről beszélünk fiatal felnőtteknek. Egy aktuális témáról tartunk előadást, majd készítünk valamit. Csináltunk már mélyviaszos csomagolót, karácsonykor régi gyertyákból készítettünk újakat, ilyesmi.
Néha bulikat is szerveztek.
Andi: Leértékelős bulikat DJ-vel! Banános dobozokba kipakoljuk a ruhákat, és 1000-3000 forintért lehet őket vinni. Mindenkit szívesen látunk.
Virág: Ment egy időben a Szomszédolás, amikor a környező kisvállalkozások képviselőit hívtuk át magunkhoz. Most már kicsit vissza kell fogni magunkat, ami a bulizást illeti.
Andi: Eredetileg 8-ig lehetünk nyitva, de ha buli volt, kértünk hosszabbított nyitva tartást 10-ig, aztán szóltak a lakók, hogy hangosak vagyunk, úgyhogy most újra 8-ig vagyunk.
Tamás: Volt olyan alkalom, amikor azért túllőttünk a célon. Egy-egy ilyen eseményen öt-hatezren megfordultak a boltban, nem csodálom, hogy kiakadtak a környékbeliek.
A vintage ruhákon, kiegészítőkön kívül mi található még a boltban?
Andi: Virágéknál termékek és H.ELIX hátizsákok, illetve más, környezettudatos magyar márkák is fellelhetők néha nálunk. Nyitottak vagyunk az együttműködésre.
Virág, mit kell tudni a termékeidről?
Virág: Alapvetően feminista üzenetekkel indítottam, de most már nem igazán tudnám meghatározni a fő irányvonalat, elég szabad. Vannak kitűzőim, felsőim, táskáim, és nemrég elkezdtem kerámiázni is. Most próbálok nagyobb hangsúlyt fektetni a márkára, úgyhogy a boltban kevesebb időt töltök, de a háttérkommunikációért továbbra is én felelek, és a fotókat is mi csináljuk Dáviddal, aki amúgy a táskákat tervezi. Mi voltunk a legelső képanyagokon is, ami még a Blahán készült, és most újra visszatértünk.
Mit gondoltok, Budapesten nő a vintage ruhák iránti érdeklődés?
Tamás: Abszolút. A tudatosság szerencsésen egybeesett egy divathullámmal. A kettő erősíti most egymást. Nem tudom, meddig lesz még divat a vintage, de a tudatosság egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ami valahol szintén divat manapság. Budapesten egyébként egyre kevésbé élnek meg a turkálók, de egyre több vintage bolt nyílik, mivel sokkal szűkebb a kínálat, jobb a minőség. Használt silány ruhákat senki nem akar hordani, viszont a minőségi darabokra, amik már egyszer kibírtak harminc évet, és valószínűleg túlélnek még egyszer ennyit, nagy a kereslet. Régen jobban vigyáztak az emberek a ruháikra, persze azért is, mert kevesebb volt nekik belőle.
Azt gondolom, akik vintage ruhaboltokban vásárolnak, újra elkezdtek jobban vigyázni a ruhákra.
Félek attól, hogy mint a divattrendek általában, a vintage is jön és megy, de alapvetően bizakodó vagyok.
Milyen az élet a VIII. kerületben?
Tamás: Mindannyian itt lakunk és dolgozunk. Andi például három házzal arrébb született. Szeretjük ezt a környéket, tudatosan erre keresgéltünk üzlethelyiséget. A mellettünk lévő olasz étterem helyén régen használt ruhabolt volt, Iguanának hívták, Andi állítólag gyerekként sok időt töltött ott. Nála minden 5-6 évesen kezdődött.
Végignéztétek a környék fellendülését.
Tamás: Amikor ideköltöztünk, mindenki szörnyülködött, aztán jött a hipsteresedés, ami most alábbhagyni látszik. Örömmel hallottuk, hogy a Népszínház utcából sétálóutcát csinálnak. A Csarnok-negyed fejlesztésének is örülünk: a Rákóczi térnél a Mindspace osztott ki különböző hipstermanufaktúráknak kisebb üzlethelyiségeket. Reméljük, folytatják a munkát. A Budapest Showcase Hub irodája is nem messze található, az ő kezdeményezésüket is nagyon szeretjük, ők közép-európai kezdő zenekarok felfuttatásán dolgoznak. Előttük szoktunk fotózkodni.
Felújítják egyébként a mi utcánkat is. Autósforgalom szerencsére nem lesz, csak megpróbálják meghosszabbítani a sétálóutcát, egészen a Lőrinc Pap térig. Az önkormányzat fellendítené a környéket, csak kevesen járnak erre, úgyhogy a Blahától egészen idáig sétálóutcát csinálnak a Somogyi Béla utcából. Ennek persze nagyon örülünk, kivéve az építkezési időszaknak. Sok vásárló eljött hozzánk a Nefelejcs utcai raktárba is, úgyhogy reméljük, ez alkalommal sem lesz gond.
Képek: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad