Cara Hunter neve igen frissen cseng a hazai könyvpiacon, hiszen még csak most jelent meg magyarul a második krimije, a Sötétben. Cara azon kevés kortárs írók közé tartozik, akik nem állt be a skandináv krimik stílusa mögé, sőt, még csak nem is a hagyományos klisékkel dolgozó, éppen ezért kiszámítható teljesítményt nyújtó amerikai vagy angol krimiszerzők sorát gazdagítja. Második könyvével bebizonyította, hogy érdemes rá odafigyelnie az olvasóknak és elsők között kell megemlíteni a nevét, ha egy jó krimit szeretnénk olvasni.
A Sötétben az Adam Fawley detektívfelügyelő-sorozat második része. Hunter két könyvében azonban a nyomozó személyét és a körülötte lévő stábot kivéve semmi közös nincs, leszámítva az izgalmakat és a váratlan végkifejletet.
A regényben egy idős úr pincéjében egy sokkos állapotban lévő nőre bukkannak, aki a fiával együtt raboskodott a sötét pincében. Az első számú gyanúsított a ház öreg lakosa, de vajon valóban képes lett volna fogva tartani egy fiatal nőt egy ilyen koros, félig már demens személy? Igaz, a pincéjében talált nő kísértetiesen hasonlít a feleségére, akitől évekkel korábban elvált.
A nyomozás már-már zsákutcába fut, míg rá nem jönnek, hogy a hátsó szomszédban lakó gyerekes házaspár női tagja évekkel korábban eltűnt, és azóta sem bukkantak a nyomára. Férje azóta látszólag kiegyensúlyozottan él fiával és a nélkülözhetetlennek tűnő dadával. Vajon már nem is hiányzik nekik az eltűnt feleség?
Lehet, hogy a két, látszólag egymástól független ügy valahogyan összekapcsolódik?
Cara Hunter feszesre húzott története bővelkedik a fordulatokban, ám a könyv szerkesztése is megérdemel néhány dicsérő szót. Míg az Adam Fawley-es részeket egyes szám első személyben meséli el, a többiben ő, az író a narrátor, és megint csak vannak olyan rövid betoldások, melyekben a rendőrségi formák szerint írt kihallgatást, vagy éppen újságcikkeket olvashatunk.
Hunter egy egész univerzumot húz fel a rejtélyes bűnügye köré, ahol minden mozzanat végül egy irányba fog mutatni, pontosan arra, amerre az olvasó addig nem is nézelődött. Abban azonban igenis hasonlít a kortárs krimikre a Sötétben, hogy itt is fontos szerepet kap a nyomozók magánélete, azonban itt szerencsére ez cseppet sem nehezíti el a történetet és teszi vontatottá a bűnügyi szálat, inkább csak egy új színt ad a történethez.
Bár Cara Hunter stílusán a második könyve után már nagyon könnyedén ki lehet igazodni, ez nála bók, hiszen mindezt úgy csinálja, hogy mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. És míg más szerzőnél a stílus kiszámíthatósága inkább árulkodik a képzelőerő sekélységéről, Cara Hunter egy olyan szerzőnek ígérkezik, aki elég sokára fogy ki, ha egyáltalán kifogy, az ötleteiből.
Annak ellenére, hogy könyvet ajándékozni nem mindig szerencsés választás, a Sötétbent minden krimirajongó imádni fogja, aki pedig csak most ízlelgeti a műfajt, szintén rákap majd az ízére a könyvvel.
Szerző: Tegdes Péter
