Az év egyik nagy csalódása a Hóember

Jo Nesbø 2007-es regénye, a Hóember összességében nem sok újat hozott, de a történet elég okosan volt felépítve ahhoz, hogy egy igazán izgalmas, feszültségekkel teli krimi szülessen belőle és bestsellerré váljon a világ számos országában. Éppen ezért, túlzás nélkül állíthatom, hogy az év egyik legjobban várt filmjeként tartottam számon a Hóembert, pláne azután, hogy Michael Fassbenderre osztották a főszerepet, és olyan vérfagyasztóan jó trailert dobtak ki, hogy még a hideg is kirázott. Kár volt ennyire izgulni, az év egyik legnagyobb ziccerkihagyása lett sajnos.

Hóember

Általános probléma mostanában, hogy minden izgalmat lelőnek az előzetesekben, gyakorlatilag már meg sem kell nézni a filmet, hiszen néhány percbe össze lehet sűríteni a legjobb jeleneteket, és a moziban már csak csalódottan üldögél a néző, hogy hol van a beígért feszültség. A Hóember készítői mondjuk ezt még magasabb szintre emelték, ugyanis a trailer tele van olyan részletekkel, amelyek a könyvben kulcsfontosságúak voltak, a filmbe viszont végül mégsem kerültek be. Tehát láthatunk egy nagyon jó előzetest, tele olyan jelenettel, aminek a fele nem fog visszaköszönni a moziban. Ha egyetlen rövid tanácsot kéne megfogalmaznom, nézegesse mindenki az előzetest, és láthat egy ütős, néhány perces kisvideót.

Az alapsztorit talán keveseknek kell bemutatni: Harry Hole a norvég elit nyomozóosztag egyik detektívje, akinek megvannak a maga démonjai, alkoholproblémákkal küzd, és nehezen (vagy inkább sehogy sem) tudja elengedni volt szerelmét és annak apa nélkül felnőtt fiát, noha a nő már más mellett találta meg a boldogságot. Harry egy eltűnt nő után kezd nyomozni egy fiatal rendőrnővel, majd arra kell rájönniük, hogy az ügy hátterében egy sorozatgyilkos áll, aki különös kegyetlenséggel végez áldozataival. Harry több évtizedes aktákat kell, hogy újra elővegyen, és az ügy sokkal személyesebbé válik, mint azt bárki gondolta volna.

A Hóemberből éppen az hiányzik, ami a legjavát adja a legtöbb skandináv kriminek; a kiszámíthatatlanság, a nagy fordulatok, a szépen felépített sztori, amit fojtott izgalommal követünk, miközben mi is megpróbáljuk kibogozni a szálakat, hogy aztán a végén megszülessen a katarzis. A stáblistában olyan neveket találunk, mint Martin Scorsese producerként vagy az Oscar-díjas vágók Thelma Schoonmaker és Claire Simpson. A szereplők között Fassbender mellett Val Kilmer és J.K. Simmons is feltűnik, a filmet valahogy mégsem tudta senki megmenteni, pedig egy rakás tehetséges ember dolgozott, egy rendkívül jó alapanyagként szolgáló történeten. Kár érte.