Életem első kötelező olvasmánya Fekete István Vukja volt. Emlékszem, ahogy édesapám mesemondó hangján olvasta fel nekem a rókakölyök kalandjait az erdő mélyén, olyan átszellemülten, hogy szinte hallottam az erdőt zajait és éreztem illatát.
Ezt a gyerekkori olvasmányélményt igyekszik felidézni vagy épp megalapozni a Digitális Vándor telefonos applikáció Vuk ösvénye sétája, amelyet Fekete István születésének 120. évfordulója alkalmából állított össze a Móra Könyvkiadó.
A II. kerületi macis játszótérről induló ösvényen páratlan párosként fonódik össze a természetjárás és az irodalom: az útvonal összesen 12 erdei állomást rejt magában, amelyeken Fekete István-műveken és azok népszerű szereplőin keresztül tudhatunk meg többet az erdő állat- és növényvilágáról. Az iskolában elhangzottakat kiegészítő és izgalmassá tévő digitális információk elsajátításához minden érzékszervünkre szükségünk lesz, hiszen többek között rókahangok, kiterjesztett valóságon keresztüli tapasztalatok és a fák megfigyelése után kell a kvízkérdéseket helyesen megválaszolni. Az egyes állomásokon Fekete István legnépszerűbb regényeire vonatkozó kérdések is várnak, így amennyiben gyerekekkel vágtok neki az útnak, érdemes átbeszélni velük vagy mesélni nekik arról, ki is Tás, Karak és Szú, hogy ők is maximálisan élvezhessék az erdei sétát.
„Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait, s a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök, ősi törvényeit. Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, és ha ilyen jó barátságban vannak, akkor aztán szívesen veszik egymást.” (Részlet Fekete István Füveskönyv c. könyvéből)
A két és fél kilométeres irodalmi kaland nagyjából a Görgényi úti parkolótól indul, a Civitan Kertészet szomszédságából. Körülbelül másfél-két óra alatt kényelmes tempóban, egy szabálytalan kört leírva érünk el a 384 méter magasan az erdő felé tornyosuló dolomittömbhöz, amelyre (a második világháborúban megsérült) alakja miatt Oroszlán-sziklaként szokás utalni. Utunkat makkoktól és falevelektől ropogó avar, a fejünk felé magasodó, lombkoronájukat egyre inkább elhullajtó tölgyfák, valamint madárcsicsergés és a laikus számára nehezen beazonosítható (talán épp Vuk távoli családjától eredő) állathangok kísérik. Ismeritek azt a jóleső érzést, amikor az őszi levegő pirosra csípi az arcotokat és a szabad ég alatt eltöltött idő után a megszokottól valahogy eltérő, kellemes fáradság vesz erőt rajtatok? Pont ilyen és ehhez hasonló apró örömöket tartogat a Vuk ösvénye séta.
A cikket az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ és az aktivmagyarorszag.hu támogatta.