Nagy izgatottsággal és minden bátorságommal mentem a Ghost Land – A rettegés háza sajtóvetítésére. Mivel a horrorfilm 18-as korhatárt kapott, arra számítottam, hogy még a lelket is kiijeszti belőlem. Ehelyett azonban csak egy klisékre épülő, lényegében semmiről sem szóló másfél órányi langymeleg borzongást kaptam.
Hát… Hiányoznak már az ötletek Hollywoodból.
De kezdjük az elején.
Egy kétgyerekes (elvált?) anyuka megörökli nagynénje házát, aki, mit adj isten, a világ legfélelmetesebb otthonát tudhatta magáénak, ahol otrombább ócskaságokat találni, mint az ecseri piacon.
A két lány persze folyton egymás vérét szívják, a kisebbik, Beth horroríró akar lenni és egy old school írógépet használ (íme, egy másik roppantul klisémentes része a filmnek, arról már nem is beszélve, hogy Beth természetesen szemüveges, ahogy minden képzeletbeli író), amit később fegyverként használ majd, de nincs is ezzel semmi baj, talán így még sikeresebb is vele.
A hármas éppen pakolászik új otthonukban, amikor egy kétméteres, agyilag visszamaradott pacák és egy nő, akinek végig az arcába lóg a haja, megtámadja őket. A férfi a két lányt a pincébe vonszolja, a nagyobbik nővért (Verát) meg is erőszakolja, miközben az anyuka megöli az atletikus testalkatú, valószínűleg Bronxban nevelkedett nőt, majd némi dulakodás után az ogre-szerű lényt is kivégzi.
Aztán vágás: Beth felnőtt és sikeres író.
Teljes a családi idill, a lakásában a legváratlanabb helyeken tűnnek fel a nő könyvei, hogy baltával sulykolják a néző fejébe: Figyelem! Beth egy nagyon-nagyon sikeres író! Van sportos férje, meg cuki kisfia, meg állófogadása és tévés interjúra, szóval szinte egy megtestesült amerikai álom deluxe az élete.
Mígnem felhívja a nővére, aki csak lihegni tud a telefonba és húga segítségéért könyörög.
Aztán Beth fogja a cókmókját és hazautazik nővéréhez és az anyjához, akik, mint kiderül, továbbra is a nagynéni félelmetes babaházában laknak. (Mondjuk nem csoda, ha nem tudtak túladni egy ilyen barátságosnak éppen nem nevezhető házon.)
Vera lelkileg teljesen összetört, meztelenül vagy mocskos ruhákban mászkál a lakásban fel-alá, bezárja magát a pincébe és újraéli megerőszakolásának perceit, Beth pedig megpróbál segíteni a családjának, bár azt sem tudja, hogyan lásson neki.
Aztán kiderül, hogy…
…nem, ezt inkább mégsem írom le, mert akkor már tényleg nincs miért beülnöd a filmre.
A Ghost Land – A rettegés háza nézése közben végig az az érzésem volt, hogy egy listát írtak a horrorfilmekben leggyakrabban használt klisékről, majd megpróbálták az összeset belegyömöszölni egy filmbe. A végeredmény eléggé felemás lett. A sztori cseppet sem hozott lázba, a végkifejlet kiszámítható, a film utolsó egy perce pedig egy nevetségesen fáradt „csattanóval” zárul, ami tovább ront a film utóízén.
Szóval nehéz lenne a filmet bárkinek is ajánlani a filmet, max a 16 éveseknek tudnám, de azt ugye nem lehet, a 18-as karika miatt.
Aki nagyon edzetlen a horrorfilmek terén, könnyen megijed és nem zavarja, ha egy sztorinak nincs értelme és mélysége, az akkor már rohanhat is a moziba, a Ghost Landra.