Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester a XIX. század közepén érkezett hazánkba, hogy tudásával olyan örökséget teremtsen meg, amely a mai napig él. Létrehozta a kor legnagyobb, illetve első gőzüzemű csokoládégyárát, meghonosította hazánkban a nagyüzemi csokoládégyártást, és az ő gyára volt az első, ahol szaloncukrok is készültek.
Egy máig tartó történet kezdete
Stühmer Frigyes a XIX. század közepén Németországban sajátította el a cukorkakészítés minden csínját-bínját, majd egy józsefvárosi cukorkakészítő, Nagy Ferenc hívására érkezett Magyarországra. Ekkor, 1868-ban, alig 25 évesen vette át Nagy Szentkirályi utcai (akkor Ősz utcai) gyárának vezetését, két évre rá pedig már a tulajdonosa volt. Kezdetben a 8. szám alatt lévő üzlet csupán cukorkákat állított elő, amelyeket nyílt tűzön, üstökben főztek, egészen addig, amíg azok nem karamellizálódtak.
Ám Frigyes nem állt meg itt, a jobb minőség érdekében fejlettebb technológiára állt át, így egy idő után már zárt üstben és gőzzel készítették az édességeket. Mindeközben 1883-ban a Szentkirályi utcában felhúzott egy új üzemet, amely hazánk első gőzüzemű csokoládégyáraként vált híressé. A Drezdából hozott gőzüzemű gépek lehetővé tették a nagyüzemi csokoládégyártást.
A kínálat ezalatt tovább bővült, és táblás csokoládék, nugátok, kakaóporok, pralinék és bonbonok készültek Stühmer új gyárában.
Stühmer Frigyest az ipar fejlesztéséért tett tevékenységéért Ferenc József érdemkereszttel tüntette ki 1885-ben. De dicséretre méltó munkájáról tanúskodik az is, hogy a magyar címert ő használhatta elsőként a termékein, illetve a kor legnépszerűbb cukrásza, Kugler Henrik tőle szerezte be a csokoládé-mártómasszát.
Szaloncukorban is úttörő volt
A francia gyökerekkel rendelkező, Jókai által „szalonczukkedlinek” hívott édesség sokáig főúri kiváltság volt. Majd az 1881-ben megjelent Dobos C. József szakácskönyvének köszönhetően már bármely háziasszony kísérletezhetett az akkor még csokibevonat nélküli édességgel otthon.
Mígnem 1883-ban, az újonnan megalapított gőzüzemű csokoládégyárban Stühmerék elsőként kezdték el a szaloncukorgyártást, s az üzem a karácsonyi csemege fellegvárává vált. A termelést folyamatosan gépesítették, ennek köszönhetően később megjelentek a ricselő gépek, ami az inasok számára nagy megkönnyebbülést jelentett. Ugyanis egészen addig ők vágták rojtosra a selyempapírok széleit.
Stühmer örökségének virágzása
A Stühmer márka igazi felemelkedését azonban az alapítója nem élhette meg, hisz 1890-ben elhunyt, s ekkor először özvegye és annak testvére, majd az egyik fiú, Stühmer Géza vette át a vállalkozást. Innentől indult el az az időszak, amikor a Stühmer fióküzlet-hálózata teljesen kiépült, és a város számos pontján létesítettek boltokat.
Első üzletüket 1912-ben, a Margit körúton nyitották meg, mígnem a két világháború között több mint hatvanra nőtt ez a szám, sőt még Párizsba és Bécsbe is terjeszkedtek. Majd 1928-ban részvénytársasággá alakultak, s ekkor már Párizsban elosztóteleppel, Abbáziában pedig lerakatteleppel is büszkélkedhettek.
A befolyt pénznek köszönhetően felépült egy ötemeletes gyárépület, ahol már 300-an, 10 évvel később 800-an dolgoztak, viszont kis idő múltán ez is szűk lett a cég számára. Így hát az 1940-es évek elejére az ország legnagyobb, illetve a kontinens legmodernebb csokoládégyárát emelték fel a Vágóhíd utca 20. szám alatt.
Az egykori alapítónak nem csupán a termékek miatt dagadhatott volna a keble, hiszen a különös gonddal tervezett üzletek és a neves iparművészek által megálmodott csomagolások, köztük a messze földön híres Stühmer-dobozok is magas színvonalról árulkodtak.
Mindeközben, az 1930-as évektől kezdve sorra dobták piacra a közkedvelt édességeket: Ropp ostyaszelettel, Zizi drazséval, E kakaóval, Jégkrétával, Dunakaviccsal, Frutti karamellával, valamint a gyáralapító unokájáról elnevezett Tibi csokival hódították meg az emberek szívét. Sőt, ők alkották meg a csokoládémikulás ősét és a csokinyuszit is.
A II. világháború után a céget államosították, az üzem Budapesti Csokoládégyár néven folytatta tovább a tevékenységét a rendszerváltásig. Ezt követően a Kanadába emigrált családtagok megpróbálták a Stollwerck cég által felvásárolt céget visszaszerezni, de nem sikerült nekik. Jelenleg a Vágóhíd utcai üzem a Bonbonetti Choco Kft. tulajdonában van, a Stühmer márkanevet pedig egy egri vállalkozó ébresztette újjá a kétezres években, s azóta Makláron gyártják a Stühmer-édességeket.