Az André Kertész 130. születésnapját ünneplő kiállítássorozat második része Kertész/Kópiák címmel nyílt meg a Nemzeti Múzeumban a Múzeumok Éjszakáján.
Chill, lassúság, hűvös elegancia. A Kertész/Kópiák című tárlat fekete-fehér termében egy világhírű fotóművész korai fényképeivel találkozhatunk. Találkozás egy fiatalemberrel a bevezetőszöveg címe is, és valóban, a fekete-fehér háttér kiemeli a 110 éves papírkópiák monokróm tónusait.
Fotókba zárt történetek
Az egyes képeknek történetük van: nem kiállításra szánták őket, elsősorban személyes és emléktárgy funkciójuk volt Kertész életében, halála után pedig hagyatékának mind becsesebb és értékesebb darabjaivá váltak.
A klasszikus galérianézetet megtöri két jelentéshordozó installáció: egy vörös fénybe burkolt sötétszoba-imitáció, ahol beleshetünk az analóg fotográfia mágiájába, és magának Kertésznek, az amatőr fotósból mind tudatosabbá váló alkotónak a szimbolikus születésére is ráláthatunk.
A fehér térben látható és kinyitható méhészinstalláció kaptárában pedig ezúttal nem szorgos méheket, hanem az 1921-ben Papszt Ede amatőr festőművésszel és méhésszel töltött hetek vizuális lenyomatát láthatjuk. Így a kaptárak körül szorgoskodó Kertész (olykor kettős) önarcképeit, és Papszt Ede festményei közül a Kertészről készített portrét is.
Az Abonyban és a Tiszánál méhészkedéssel töltött hetekre később élete legszebb időszakaként emlékező Kertész a tőzsdei hivatalnokság helyett valami másra vágyott.
Egy időre az első világháború elszakította otthonától, megszokott közegétől, s ezáltal ki is nyílt számára a világ. A kiállítás érdeklődésének változásait is bemutatja.
Amatőr művészből a fotótörténet klasszikusa
A fotós első modelljei a családtagjai voltak – különösen öccse, Jenő – azonban meglehetősen korán nemcsak családi képeket készít már róluk, hanem jól láthatóan kompozíciókat hoz létre a közreműködésükkel.
A fiatal amatőr fotográfus az 1920-as években egyre több képzőművésszel ismerkedett meg, és egyre gondosabban hívta elő saját kópiáit, hogy aztán az 1920-as évek közepére megérjen benne az elhatározás: a fényképezés lesz a hivatása.
A történet innentől nagyrészt ismert. Párizsban Andorból André lett, aki hosszú és termékeny öregség után a fotótörténet klasszikusaként hunyt el.
A Kertész/Kópiák egy korábban nem látott fényképanyag első bemutatása. A Nemzeti Múzeum Pulszky termében a fekete galériatér eleganciája és a fehér teremfél interakcióra hívó nyitottsága arra készteti a látogatót, hogy elmerüljön az analóg fotó és digitális kapcsolódásaink univerzumában.
A Kertész/Kópiák tárlat szeptember 22-ig látogatható. A kiállításhoz kapcsolódó izgalmas kísérőprogramokról ide kattintva találtok további információt.