Az ország első számú húsvéti úti célja kétségkívül Hollókő hagyományőrző községe, amely olyan kincs ma hazánkban, hogy egyszer tényleg mindenkinek el kell ide látogatnia. Íme egy kis kedvcsináló egy hollókői kiruccanáshoz!
Idén április 15. és 18. között rendezik meg a Húsvéti Fesztivált Hollókőn, ahol két helyszínen is - a Várban és az Ófaluban - különleges programokkal várják a látogatókat.
Akár járt már itt az ember, akár csak hallomásból ismeri a falut, a Hollókő helységnév hallatán garantáltan mindenki fejében ugyanaz a néhány kép ugrik be: a fehérre meszelt, kontyolt nyeregtetős házak, a népviseletbe öltözött fiatalok, na meg a templom fából készült, sötétre festett harangtornya.
A mesebeli palóc falu hagyományőrző lakóinak köszönhetően jóval több holmi szabadtéri múzeumnál, egy élő-lélegző közösség otthona, ahol kitanulhatjuk a nyomdász mesterséget (Kézműves Nyomdaműhely), lilahagymás, chilipaprikás, rozmaringos és aszalt szilvás sajtkülönlegességeket kóstolhatunk (Gazduram Sajtboltja), megismerkedhetünk a kenderfeldolgozás és a népviselet-készítés menetével (Guzsalyas), valamint belelapozhatunk régi Ludas Matyi-számokba és megkísérelhetünk tintával írni (Oskolamester háza).
A teljes élményért érdemes megvásárolni a parkoló melletti Küszöb információs irodában a 3000 forintos sétáló jegyet: a jegy birtokában meglátogathatjuk az Ófalu múzeumainak legjavát, többek között a középkori Kacsics nemzetség által emelt, nemrég felújított várat, helyben készült finomságokból válogathatunk, és még egy bőr kulcstartóval is gazdagodunk.
Ha a természeti kincsek felfedezésére indulnátok, Hollókőn több tanösvény is várja a kirándulókat. A mi kedvencünk a Hollókői-patak völgyében húzódó, hatállomásos Kertek-alja tanösvény, amely egy egykor mosásra és kenderáztatásra használt mederben vezet végig. Végigjárva az útvonalat nemcsak az élővilágba nyerhetünk betekintést, hanem a patak életét, a kender termesztését, feldolgozását és a régi mosás praktikáit is megismerhetjük.
Akik korgó gyomrukat szeretnék lecsitítani, üljenek be a Muskátli Vendéglőbe, és kérjenek ki egy tányér vörösboros marhapörköltet juhtúrós sztrapacskával.
És habár elvétve találkozni olyan portával, amelynek udvarán embermagasságig ér a fű, és olyan házzal, amelynek utcafrontra néző ablakait biztosan nem a lakók nyitják-csukják minden nap (mivelhogy olyanjai egyszerűen nincsenek), a macskaköves Fő utcán lépdelve mégis olyan érzésünk támad, mintha egy másik világba csöppentünk volna.