Fiatalok. Nagyon fiatalok. Ez volt az első benyomásom, amikor megérkezett a Margaret Island három frontembere, Lábas Viktória, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf az interjúra, pontosan és mosolygósan. Lelkesek, kedvesek, mindenféle művészi allűrtől mentesek. Az együttesnek nemcsak a zenéjéből árad a vidámság, a tagokból is sugárzik az öröm és az energia.
Honnan jött a nevetek?
Bálint: Számomra a Margitsziget mindig is egy olyan hely volt, ahová az emberek megnyugodni, feltöltődni járnak, egy kis zöld, friss folt a város közepén. A mi zenénk is ilyen hatással van az emberekre egy picit. Nyugalom, egymásra figyelés, mosolygás.
De miért angol nevetek van, ha magyarul énekeltek?
Kristóf: Az elején még angol nyelvű dalszövegeket is írtunk. Azátn rájöttünk, hogy van egy remek anyanyelvünk, amivel sokkal könnyebben el tudunk jutni a közönségünkhöz.
Viki, fonyódi lányként mit mond neked a Margitsziget?
Viki: Nem vagyok városi ember, jobban szeretem a vidéki nyugalmat és békét a város zsúfoltságánál, ezért teljes mértékben tudok azonosulni a nevünkkel. Sokszor érzem úgy, hogy az együttesen belül én vagyok az „igazi kis Margitsziget”.
Bár a csapat magját ti alkotjátok, a Margaret Island 14 főből áll. Nehéz egyszerre ennyi emberrel együtt dolgozni?
Viki: A tagbemutatás a koncerteken elég nehéz, mivel folyamatosan növekszik a stáb, de nagyon családias hangulatban dolgozunk. A hangmérnökünkkel például három éve ismerkedtünk össze egy zalaegerszegi koncertünk után, azóta is a csapat tagja.
Bálint: A világítónk, Máté most végzős a gimnáziumban, és még a szerenádjáról is lemondott, hogy a május 3-i Budapest Park-os fellépésünkön világosítson.
Sokan rátok aggatták, hogy népzenét játszotok. Egyetértetek ezzel a címkézéssel?
Kristóf: Régebben mi is egy olyan popbandának definiáltuk magunkat, aminek egy picit népies hangzása van, hamar be is skatulyáztak minket. A harmadik lemezünk, ami a tervek szerint szeptemberben jelenik meg, a megújulásról szól majd. Minden attól függ, hogy éppen milyen impulzusok érnek, ezek érződnek a zenénken is.
Viki: Egyszerűségben a nagyszerűség, a kevesebb néha több, ezek a mi jelszavaink. Nemes egyszerűséggel popnak definiáljuk a zenénket, amire hatással van Budapest és az angolszász együttesek is.
Bálint: Igazából nem is zenei stílusok mentén értékeljük magunkat, inkább egyfajta értékrendet szeretnénk képviselni.
Mi áll ennek az értékrendnek a középpontjában?
Kristóf: A közösség. Erre az évre annyira összeállt az együttes, hogy úgy érzem, már nincsenek rossz koncertjeink, teljesen együtt tudunk lélegezni a fellépéseinkkor.
Viki: Az egyszerűség is fontos. Úgy állunk ki a színpadra önmagunk puritánságában, hogy a saját energiánkból táplálkozhasson a közönség. Nem magunk elől akarunk elmenekülni, hanem megmutatni azokat az értékeket, amelyek bennünk vannak.
Mennyire fontos számotokra a rajongóitokkal való kapcsolattartás, mennyire ügyeltek a visszajelzéseikre?
Kristóf: Már sportot űzünk abból, hogy koncertek után kimegyünk a közönséghez, hogy beszélgethessünk velük. Néha túlzásokba is esünk a közvetlenséggel, és néhány rajongó az egész életét elmeséli nekünk.
Bálint: Ugyanakkor nem nekik, hanem saját magunknak akarunk megfelelni. Fontos, hogy olyan dalokat írjunk, amelyek nekünk tetszenek, ettől leszünk őszinték és hitelesek.
Szoktatok még a Margitszigeten énekelni?
Viki: Persze, tegnapelőtt is felléptünk.
Bálint: A tavalyi év egyik legemlékezetesebb fellépése az volt, amikor egy spontán koncertet tartottunk a lezárt Szabadság hídon. Azért jók ezek az utcai zenélések, mert minket is kizökkentenek a hagyományos keretek közül, egészen máshogy szólnak a dalok, máshogy kapjuk a visszajelzéseket. Az őszi turnénkon is ezt a hangulatot szerettük volna megteremteni, ezért az egyik dalunkat akusztikusan, a közönség sorai között adtuk elő.
Azt mondtátok, Budapest is hatással van a művészetetekre. Mit szerettek legjobban a városban?
Viki: Itt minden kéznél van, mindenre van valamilyen megoldás, sokkal könnyebb érvényesülni. Imádom Budapest illatát, az inspiráló közösségeket, szeretek új könyvesboltokat, hangszerüzleteket felfedezni.
Bálint: Engem a pezsgő kulturális élet vonz leginkább. Szinte nem tudunk úgy elindulni szombat este a bulinegyedben, hogy ne találkoznánk egy ismerős zenésszel. A menedzserünk ötlete, hogy a zenekari meetingeket mindig más helyen tartsuk meg, hogy jobban megismerjük a várost.
Kristóf: Egy ilyen meetingen voltunk például a Kelet Kávézóban is, amit nagyon megszerettem, ott forgattuk az egyik videoklipünket is. Szeretek céltalanul sétálni is a városban, vannak már bejáratott útvonalaim, például a budai rakpart, de Lipótváros is közel áll a szívemhez.
Hogyan képzelitek el magatokat 5 év múlva?
Bálint: A színpadon. Mindig lépésről lépésre haladunk, nem tervezünk ennyire előre. Emlékszem, az első évben olyan sokat koncerteztünk, hogy nem tudtunk eléggé jelen lenni a fellépéseinken. Nem lehet egyszerre túl sokat akarni, mert akkor nem tudjuk megélni, élményekké formálni az eseményeket.
Viki: Előfordult, hogy már fogalmam sem volt, melyik településen vagyunk éppen, a dallistára írtuk a település nevét, nehogy eltévesszem. Az ember nem annyira gyors, mint amennyire gyorssá tettük ezt a világot. A hírnév persze jó dolog, de ha nem vagy boldog, akkor teljesen felesleges. Mi pedig boldogok szeretnénk lenni attól, amit csinálunk.
Képek: Hegyi Júlia Lily
A Margaret Island fellépésével kezdődik a Budapest Park idei szezonja! Ha nem akarsz lemaradni a koncertről, május 3-án a BP Parkban a helyed! Részletekért kattints ide.