Március utolsó napján indul az RTL új, saját gyártású sorozata, A tanár. A nyolcrészes évad mindegyik epizódjában a címszereplő tanár (Nagy Ervin) osztályának egyik diákja kerül a középpontba. A sorozatban egy újgazdag, lekezelő tinédzsert alakító Dékány Barnabással beszélgettem.
Hogyan jutottál a szerephez?
Eredetileg egy sokkal kisebb szerepre hívtak castingra. Rossz kedvvel, teljesen antipatikusan mentem be, nagy szakállal. A rendező, Kovács Dani megkért, hogy borotválkozzak meg ott helyben, hogy megnézhessenek egy másik, nagyobb szerepre. Először azt mondtam, hogy ne haragudjon, sietek, de valahogyan mégis rávettek.
Megérte megborotválkozni?
Igen, mert megkaptam a szerepet, viszont sokáig úgy nézett ki, mégsem tudom elvállalni, mivel korábban már elvállaltam egy szerepet az Alföldi Róbert-féle Hegedűs a háztetőn darabban. Amikor Dani hívott és közölte, hogy enyém a szerep, mondtam neki, hogy szívesen játszanék A tanárban, de nem tudok, a másik munkám miatt. Később felhívott Robi, akit azt megelőzően a Dani keresett fel, és meggyőzött, hogy vállaljam el a szerepet, mert ez egy olyan lehetőség, amivel mindenféleképpen élni kell.
Mit tudhatunk meg a karakteredről?
A tanárban Nagy Ervin a főszereplő, akinek van egy osztálya. Minden részben az egyik diákja van a fókuszban, akinek Ervin segít egy problémája megoldásában. A sorozat előtt volt egy boot camp, akkor ismertem meg jobban a karakteremet, Ferit, ott vált egy háromdimenziós emberré előttem. A srác, akit játszom, eléggé ellenszenves és barátságtalan, egyfajta „antihős”. Egy újgazdag fiú, akinek az apja pénzeli a sulit.
Mit csináltatok a boot campen?
Napközben improvizációs feladataink voltak, elpróbáltunk néhány jelenetet, próbafelvételeket csináltunk. Az órák többségét Anger Zsolt tartotta, aki a sorozatban az igazgatót alakítja. Először nem értettem, miért hívtak meg egy ilyen táborra, de aztán rájöttem, milyen iszonyatosan sokat lehet tanulni Zsolttól, mennyire különbözik a filmes nyelv és gondolkodás attól, ami a színházban van.
A tanár a német RTL Der Lehrer című sorozat hazai változata. Sok különbség van a két változat között?
Daniék és a stáb munkáját, akaratát látva abban bízok, hogy a magyar A tanár messze lehagyja a németet.
Nem akartunk hazug képet festeni az itthoni viszonyokról, az oktatás helyzetéről, a sokszor abszurd és ósdi tanár-diák viszonyról, de nincs ebben semmi hadüzenet az iskolák felé, csak reális képet próbáltunk alkotni, a műfaji keretek szabta lehetőségeken belül.
Sok szempontból pozitív is a sorozat, rengeteg benne a humor, de a diákok közötti ellentétek, a rasszizmus, a homofóbia, a társadalmi különbségek is jelen van a sorozatban, ahogy az osztálytermekben is.
Szerinted más most iskolásnak lenni, mint akkor, amikor te jártál gimnáziumba?
Sokkal stresszesebb, mint régen. A húgom hat évvel fiatalabb nálam, már ő is befejezte a gimit, de az ő példáján is láttam, mennyivel nehezebb most. Nagyon sok diák szorong az iskolában.
Az iskola a megfelelésre tanít, nem az életre. Nem az a lényeg, hogy szabadon gondolkozhass, rácsodálkozhass a világra, az életre, hanem az, hogy belesimulj a környezetedbe és kövesd az eléd állított példát.
Te milyen voltál a gimnáziumban?
Rossz. Nagyon sok energiám volt, nehezen bírtam ki, hogy több órát kellett egy helyben ülnöm. A sorozatbéli karakterem teljesen más, bunkó, fölényes, de ez csak egy álarc. Amikor a családjában történik egy tragédia, egyre nehezebben tudja tartani ezt a pózt, mígnem végül kiderül, milyen ember is ő valójában. Amikor én voltam gimis, sok időmbe tellett, míg rájöttem, hogy mindig a „nagymenők” azok, akik a legtörékenyebb, legfélősebb emberek valójában.
Szerinted kiket fog leültetni a sorozat a tévék elé?
A gimiseket. Ha valami miatt igazán fontos volt megcsinálni ezt a sorozatot, akkor az az, hogy jobban rálásson magára ez a generáció, felismerje magát a sorozatban ábrázolt helyzetekben, elgondolkodjon a saját helyzetéről. Akkor is, ha ő az, akit mások bántanak, és akkor is, ha éppen fordítva igaz a helyzet. A fiatalokat mindig nehéz elérni, mert egy olyan generációt szólítunk meg, aminek már nem vagyunk a tagjai. A tanár esetében igyekeztünk a valós állapotokat ábrázolni, mindenféle hamisság és rájátszás nélkül, ezért úgy gondolom, most tényleg célba tudunk érni náluk.