Az egykori bányászati tevékenység lenyomataiként maradtak ránk a hazai bányatavak, amelyek medrét mesterségesen kialakított terepmélyedések képezik. Többségük festői környezettel körülölelt, gyönyörű színekben pompázó víztömeg, ami már első pillantásra ámulatba ejti a kirándulókat.
Rudabányai-tó
Az Aggteleki Nemzeti Park részét képező Rudabányai-tó területéről már a középkorban ezüstöt és rezet nyertek ki, majd az 1880-as évektől elindult a vasérc kitermelése, ami egészen 1986-ig szüntelenül zajlott. Ahogy a munkálatok leálltak, abbamaradt a járatok szivattyúzása, s ennek következtében a csapadékvíz feltöltötte az üregeket.
A 320 méter hosszú, akár 50 méter mély, kék-zöld színekben játszó víztömeget égig érő kőfalak határolják, aminek látképét a tóba benyúló félszigetről vagy akár a parton kialakított kilátók egyikéből is élvezhetjük. A környéken tanösvény vezet végig minket, bemutatva a földtani, régészeti szempontból kihagyhatatlan pontokat, hiszen ércek és ásványok mellett az üledékes kőzetrétegekben 10 millió éves maradványokat is felfedeztek a kutatók.
FunzineTarcali-tó
Tarcal aprócska települése a Nagy-Kopasz-hegy szomszédságában fekszik, aminek területén az elmúlt évszázadokban húsz külszíni bányából, kőfejtőből termelték ki az andezitet. Ezek közé tartozott a Citrom-bánya is, ahol a bányaudvart csapadék- és forrásvizek árasztották el a kitermelés befejezését követően, egy türkizkék csodát festve.
A Tarcali-tó tükrén a magasból letekintő sziklafalak és lombkoronák vonalai hullámoznak, miközben a kristálytiszta vizét csupán a Kínából ide telepített édesvízi medúzák zavarják meg néhanapján. Innen egy 100 fokból álló lépcsőn, vagy a kisebb kitérőt választva, egy lankásabb úton juthatunk fel a 8,5 méter magas Áldó Krisztus-szoborhoz, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárul elénk.
FunzineErdőbényei-tó
A Tokaj-Hegyalja egykori mezővárosa a Zemplén-hegység és az Alföld találkozásánál, a Mulató-hegy köré épült. Az ásvány- és kőzettani szempontból jelentős hegy andezitbányájában hosszú éveken át 2 szinten bányászták az andezitet. A kőanyagmennyiség csökkenése, illetve a vízproblémák miatt a Hubertusz-kőfejtőt 1983-ban bezárták. Ezt követően 2000 és 2007 között nyitották meg újra a kőfejtőt, ma pedig már csak meddőt hordanak el néha innen, útfeltöltések és mederigazítások céljából. Így napjainkban a hajdani kőbánya udvarának jelentős részét a dimbes-dombos lankákkal körülölelt, mély Erdőbényei-tó tölti ki, amely a túrázók és horgászok kedvelt helyszínévé vált.
Kotró-tó, Gyékényes
A magyar-horvát határnál elterülő Gyékényesen az 1920-as évek óta foglalkoznak kavicsbányászattal, aminek köszönhetően kristálytiszta bányatavakra lelhetünk a településen. A 6 állóvíz közül a legnagyobb a Kotró-tó, amely 2011-ben nyerte el az Örökségünk-Somogyország Kincse címet.
A tó víz alatti látótávolsága akár a 8 méter is elérheti, aminek valószínűleg a búvárbázisra érkező búvárok örülnek a legjobban. Napjainkra a tó körüli környék egy idilli, nyugodt üdülőövezetté nőtte ki magát, éttermekkel, panziókkal, kis nyaralókkal, hangulatos faházakkal, wakeboardpályával és kempinggel. Mindezek mellett nyáron a bányató szabadstrandján lubickolhatnak a hűsölni vágyók, míg a horgászat szerelmeseit a vízben rejtőző számtalan halfajta teheti boldoggá.
FunzineKavicsos-tó, Szigetszentmiklós
A szocializmus éveiben Csepelen rohamos tempóban nőtt a gyári munkásoknak és családjaiknak otthont adó lakótelepek mérete, amihez minél több kavicsra volt szükség. Emiatt nyitották meg Szigetszentmiklós határában a kavicsbányát, amely egészen a ’90-es évek elejéig működött.
Azóta a bánya helyén egy szigetekkel, félszigetekkel tarkított tó maradt, amely Szigetszentmiklós és Csepel igazi ékszerdobozaként tündököl. A 166 hektáron elterülő szigetvilág három félszigetét gyalogosan is megközelíthetjük, míg további 5 szigetéhez csak csónakkal juthatunk el. A gazdag vízi- és madárvilággal rendelkező tó körül az évek során körülbelül 5000 házat – többségében nyaralókat és horgászházakat – építettek fel, amelyek közül néhányban életvitelszerűen laknak.
Mély-tó, Kőbánya
A XX. század közepén Kőbánya, pontosabban Újhegy környékét sem kerülték el a gombamód szaporodó panelházak, amelyek szomszédságában hozták létre – a Guttmann család egykori téglagyárának három agyagfejtőjének egyikéből – a mai Mély-tavat, valamint annak parkját.
A lelkes társadalmi munkának köszönhetően 1977-re egy igazi zöld oázist alakítottak ki a betonrengeteg közepén, 300 fával, 722 cserjével, füves területekkel, szabadtéri színpaddal, sétánnyal, sőt, még a horgászokról sem feledkeztek meg. Emellett a környékbeliek szorgosan gyűjtögették a lenyomatos, pecsétes téglákat, aminek eredményeképp a vízparton, az Újhegyi út folytatásában létrejött Európa első téglamúzeuma. A meredek tóparton az 5 és fél méter magas, műdombtalapzaton elhelyezett acélemberrel is összefuthatunk, ami Varga Imre Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész keze munkáját dicséri.
FunzinePusztavámi bányatavak
A Vértes-hegység lábánál található Pusztavám szénterülete egykor az oroszlányi szénmedence részét alkotta, ahol felszíni szénbányászat mellett leginkább mélyművelésű bányászati munkákat végeztek. Egy nagyobb túra során e tevékenységek lenyomataira lelhetünk rá a Vértesben.
Ha a vértesszentkereszti bencés apátság romjaitól indulunk, pár kilométer után már a Dobai-tó vidékén bandukolhatunk. Majd Gerencsérvár regélő romjait elhagyva bukkanhatunk rá a vadregényes Cicahomok-tóra, és annak kristálytiszta vizére. Továbbhaladva pedig a Kék-, Csuka-, Lépakúti- és Festékgyártó-tó festői szépségű tája varázsolhat el minket. Az 5 bányató vidékét a vállalkozó szelleműek körbejárhatják gyalogosan, de kerékpárral vagy akár autóval is megközelíthetőek.