10 idézet Andersentől, akinek a meséin generációk nőttek fel

A dán író-költő, a világ gyermekirodalmának egyik legnagyobb alakja, Hans Christian Andersen április 2-án született Odense szegénynegyedében. Munkássága előtt tiszteleg az 1967 óta minden évben ezen a napon tartott nemzetközi gyermekkönyv nap és az 1956-ban a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa által alapított Andersen-díj, mellyel írókat és illusztrátorokat díjaznak a gyermekirodalmi szcénában.

A kis hableány szobra Koppenhágában

Nehéz találni olyan embert, aki ne hallott volna már egyetlen Andersen-mesét sem élete során vagy ne látta volna azok megfilmesített változatát. Szorosan a nevéhez kapcsolódik számos közismert történet, köztük a Borsószem-királykisasszony, A rút kiskacsa, Pöttöm Panna, A kis hableány, de talán sokaknak ismerős lehet még A hókirálynő, A kis gyufaárus lány vagy A rendíthetetlen ólomkatona című szerzeménye is. Andersen a meséiben, történeteiben főleg dán, német és görög legendákra, történelmi tényekre, néphitre és kora irodalmi mozgalmaira támaszkodott.

Születésének évfordulója alkalmából tíz idézetét gyűjtöttük egy csokorba:

“Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.”

“Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.”

“A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.”

“Utazni csupa gyönyörűség volna … ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk. Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok…”

“…a becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél, előrehajtja az embert.”

“Egyszer fönn, egyszer lenn – ilyen a világ sora… Föl meg le, le meg föl – ezt bizony a legtöbb ember megpróbálja. A végén aztán valamennyien toronyőrök leszünk, s a magasból szemléljük az élet minden dolgát.”

“…a mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni!”

“- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen? – Nem tehetsz semmit. (…) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe.”

“Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.”

“Ne rágódjunk kis hibákon, hanem örüljünk a jónak!”

Nyitókép: flickr.com