A 20/20 nevet kapta a Mastercard idén decemberben induló érzékenyítő kampánya, amellyel fontos társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet. A projekt első fázisában a Budapest Street Photography Collective fotói alapján 20 kortárs író készített szöveget, megadott témákban.
Csütörtökön este indult útjára a 20/20 kampány első felvonása, amelyben összesen 10 kortárs szöveg és fotó debütált a Könyves Magazin oldalán. A többek között Závada Péter, Grecsó Krisztián és Simon Márton által írt, streetfotókkal kísért szövegek három fő témát járnak körül: szegénység, digitalizáció és környezetvédelem.
Az első 10 képes szöveg (vagy szöveges kép?) megjelenése után napi egy írás és fotó jelenik majd meg a konyvesmagazin.hu-n. 2021 elején pedig újabb kezdeményezéssel folytatódik a kampány: a Mastercard irodalmi díjat alapít 40 év alatti írók számára, ami után más művészeti ágak felkarolását is tervezik.
A csütörtök esti tízes csokorban Erdős Dénes például a város és a természet viszonyát vizsgálta képein keresztül, amelyekhez Závada Péter írt szöveget:
Závada Péter: Rajtakapni egy meggyfát a virágzáson
Követni az érdi bőtermő meggy botrányos karrierjét március közepén, ahogy az ágvégeket a kert fagyasztójából idő előtt kiolvasztja egy tőlem független akarat. Sejteni, hogy a húsa így nem lesz félkemény, festőlevű, enyhén édes-savas. Már önmagában is szelíd vádaskodás.
Heteken át fotóztam, ahogy a rügyeket megmikrózza az önjelölt melegfront, a naptári tavasz első, elhamarkodott, kamaszos lendülete, hogy kipattanjanak, mint a pattogatott kukorica, de hajnalban le is fagyjanak mindjárt.
Ahogy a kora tavaszi nap, ez a dörzsölt defibrillátor, képes szívhangjuk beindítani. Mintha számon kérhetném a napszakon az olvadást. Sáron a lepelleveleket. Porzószálakat a nehézkedésen.
Mire figyelmeztet egy kéregbe karcolt mondat, korhadó jelentés? Kimondva a kert megszelídített hangjai közé vegyül. Elszánt kaparászás fülledt odúban. Törzsben az évtizedes repedések zaja.
Szűkítettem a blendén, és a meggyfa elcsábított. Mintha vonzanám a tisztességben megőszült lombot, a fűrészfogszerűen csipkézett levelet, míg egy üveglapon át, dermedten csodálom.
Mindig ez a vége. Valamit összekeverni a botanikával. Engedelmes húst, recézett élű szótlanságot. Minden mintázatban az értelmet látni. Pedig a tölcsérkorona néha csak tölcsérkorona.
A további fotókat és szövegeket megtaláljátok a Könyves Magazin oldalán ITT.