Emily Beecham a Cannes-i Filmfesztiválról a legjobb színésznőnek járó díjjal tért haza ennek az alkotásnak köszönhetően. A rendkívül bizarr, horrorfilmek hangulatát megidéző sci-fi / dráma február 13-án debütál a hazai művészmozikban.
A boldogságvirág főszereplője a kisfiát egyedül nevelő Alice, aki egy növénynemesítő labor munkatársaként új fajok létrehozásán dolgozik. Legfrissebb fejlesztése a gyermeke, Joe után a Little Joe nevet kapja, speciális tulajdonsága pedig hiánypótló: illatanyaga segítségével minden körülötte lévőt boldoggá tesz. A különleges virág csupán annyit „kér” cserébe, hogy tulajdonosa teljes értékű családtagként tekintsen rá, a bajok pedig pontosan itt kezdődnek…
Az osztrák rendezőnő, Jessica Hausner első angol nyelvű filmje hivatalos műfaji besorolását tekintve dráma, ugyanakkor hangulata egyértelműen a Ragyogáshoz hasonló horrorklasszikusokat idézi. Az alkotás első percétől az utolsóig odaszegezi a szemünket a vászonra, és ahogyan az a műfaj legjobb darabjainál lenni szokott, a moziból kilépve sem hagy bennünket nyugodni.
Ebben a rendkívül különös filmben ugyanis minden mozdulatnak és arcrezdülésnek jelentősége van, a japán Teiji Ito zenéje pedig szinte pattanásig feszíti az idegeinket, főképp Little Joe pollenjeinek elszabadulásakor.
A Cannes-ban díjazott főszereplő, Emily Beecham játéka valóban nagyszerű: tökéletesen hozza a lelkileg instabil, negyvenes nőt, aki csupán a munkájában, a növények között képes feloldódni, más emberek társaságában inkább feszeng, sőt gyakran a saját fiával sem tud mit kezdeni. Amikor pedig Joe felveti a különköltözés ötletét, magának sem vallja be, mennyire megkönnyebbül.
A boldogságvirág vonatkozásában külön dicséret illeti a képi világ felelőseit. Az alkotás vizuális megjelenése tökéletes összhangban áll a sejtelmes történetvezetéssel, sőt még rá is erősít a nyugtalanító atmoszférára a mentazöld és a fehér szín dominanciájával, Little Joe neonrózsaszín árnyalatával, illetve Alice répavörös frizurájával. A képkockákon használt színek időnként szabályosan égetik a szemünket, a nemesítő laborban készült felülnézeti felvételek pedig valósággal elszédítenek, elmosva a határt valóság és képzelet között.
Hausner tudatos rendezői koncepciója mentén A boldogságvirág egészét áthatja a kétértelműség, hisz a történéseket szemlélve nemcsak Alice, hanem a néző fejében is cikáznak a kérdések. Vajon lassan mindenki elveszti az eszét, vagy épp mi lettünk képtelenek józanul gondolkodni? Van realitás a félelmeink mögött, vagy Little Joe teljesen ártalmatlan?
A boldogságvirágban boncolgatott téma aktualitása az utóbbi hetekben sajnos nagyon sokat nőtt a koronavírussal kapcsolatos rémisztő hírek okán. Ugyan a Little Joe által terjesztett méreganyagok esetében tudományos magyarázat nem áll a szereplőkön tapasztalható rejtélyes tünetek mögött, egy ilyen kényes időszakban mindannyian jobban érdeklődünk a vírusok térnyerését vizsgáló alkotások iránt.
Nem ígérem, hogy Hausner filmjében megnyugtató válaszokra lelünk majd, de az biztos, hogy ha jegyet váltunk rá, Alice történetét nem felejtjük el egyhamar!