Az elegánsan megvilágított Robinson Restaurant Budapest belső terének ablakán kitekintve olyan színben tárul elénk a téli pompájában ragyogó Városligeti-tó, ahogy eddig sosem láttuk: apró vízcseppek képezte fehér ködfelhővel a vízfelszín felett. A misztikus ködből előbukkanó tóparti ház már harminc éve áll a helyén és biztosít időtlen ízeket László Árpád tulajdonos vezénylésével.
Külföldi látogatók és helyiek egyaránt szívesen látogatnak el az étterembe, hogy elmerüljenek a Budapest második legnagyobb közparkjára néző kivételes panorámában, és sokszor fogalmuk sincs róla, hogy van valami, ami még az impozáns környezetet is felülmúlja: a Robinson által képviselt gasztronómia. A Kugyela Dávid séf vezetése alatt futó, elhivatott szakácsokból álló csapat mindent megtesz, hogy a vendégeknek jól átgondolt, gondosan elkészített fogásokat és az ízek széles skáláját prezentálja.
Januárban meghívást kaptunk, hogy első kézből megtapasztaljuk a Robinson-étteremélményt.
A séf két, különböző fogásokból álló menüsorral várt minket, így részletesebb képet kaptunk az á la carte kínálatról, amely mindig minden betérő vendég számára elérhető. Sokan értenek egyet azzal, hogy az előétel kimagasló fontossággal bír, hiszen megalapozza a ránk váró kulináris élmény hangulatát: az első megkóstolt ételek hatására igencsak optimistán vártuk a folytatást. Elsőként kacsamájpástétom került a tányérunkra, egy világszerte nagy népszerűségnek örvendő, klasszikus fogás. A fűszeres almaredukcióban marinált sárga céklából, mogyorómorzsából, törökmézből, mandaringélből és házi briósból álló köret tökéletesen kiegészítette a krémes pástétomot.
Még túl sem tettük magunkat ezen az izgalmas ízfúzión, amikor egy újabb nem mindennapi előétel érkezett: vörös tonhal jégcsapretekkel és mangóval. Az ázsiai különlegességet üvegtésztaszerű, ropogós jégcsapretekkel, pirított szezámmaggal, citromolajjal és korianderhajtással szórták meg, majd egy speciális távol-keleti szósszal öntötték le az egészet. Utóbbit szójaszósz, almaecet, mirin és shichimi togorashi, a híres japán hétfűszer izgalmas egyvelege alkotta. Az ízharmónia a köretként felszolgált mangódarabokkal vált teljessé.
Gasztronómiai utazásunkat szarvasgerinccel, citromolajos sütőtökpürével, fenyőmagolajos kelbimbólevelekkel és meggyecetes-zöldfűszeres párolt lilakáposztával folytattuk – pontosan az a fajta hedonizmus volt jellemző az étel ízére, amire az alapanyagok alapján következtetni lehet.
Nem tudok elképzelni játékosabb módot a textúrák bemutatására a gasztronómiában,
a pompás fogások non plus ultrája azonban még csak ezután következett: sertés hasaalja (rajta a legropogósabb bőrrel, amit valaha kóstoltam) francia véreshurkával kirántva, kelkáposztával, hagymával, baconnel és egész köménnyel töltött kelkáposztalevéllel, illetve az almapüréből és édeskés lilamustárból (dijoni mustár, préselt lilaszőlő) készült almamustárral. A ropogós, ugyanakkor omlós malac és a Magyarországon megszokottnál jóval semlegesebb ízű hurka nem várt ízeket idézett meg. Talán meglepő, de még a káposzta és az almapüré erőteljes aromáinak sem sikerült elterelnie a figyelmet a remekül elkészített húsról.
Végül két habkönnyű desszertet kóstoltunk meg. Külcsínben fej fej mellett versengtek a kitüntetésért: a gesztenyés tartot meggypürével, -sorbet-val és -géllel, illetve fűszeres tejszínhabbal szervírozták, míg a csokoládés mousse mellé joghurtfagylalt, passiógyümölcsös meringue, bodzás céklagél és mikropiskóta dukált. Happy endinggel ért tehát véget a Robinson Restaurant Budapestben töltött pár óránk – elégedettebben nemigen távozhattunk volna.
Elérhetőség:
robinsonrestaurant.hu
1146 Budapest, Városligeti-tó
+3630 663 6871
Képek: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad