Gauguin Tahitin – Az elveszett paradicsom (Kritika)

Elkészült A művészet templomai sorozat legújabb epizódja. 

A nagyközönség január 23-ától találkozhat országszerte a közel 5 éve indult ismeretterjesztő filmsorozat legfrissebb fejezetével. A középpontban ezúttal a francia festő, Paul Gauguin művészete és a földi paradicsom utáni vágyódása áll.

Paul Gauguin 1848-ban Párizsban látta meg a napvilágot és már a 33. évét is betöltötte, mire hivatásos festőművésszé avanzsált. Bár életének eddigi pontjára jelentős vagyont halmozott fel, egyre inkább kiábrándult a nyugati civilizációból és a kapitalista eszményből, így a távoli Tahitin keresett menedéket és friss művészi inspirációt.

Itteni kalandos élete számtalan fiatal múzsával sodorta össze, de ami talán ennél fontosabb, Gauguin a távoli szigetvilágban megtalálta saját kifejezésmódját és olyan jellegzetes remekműveket alkotott, melyek egyedülállóvá tették a képzőművészet történetében.

A Gauguin Tahitin című 90 perces epizód épp ezeknek a remekműveknek a megalkotásáról mesél, miközben arra is fény derül, vannak-e ma élő leszármazottai a festőnek Francia Polinéziában és vajon ők ismerik-e ősük világhírű alkotásait.

Ahogyan azt már megszokhattuk A művészet templomai sorozat új része ismét lenyűgöző, szuperközeli felvételeket hoz el hozzánk a legnevesebb külföldi múzeumokban őrzött örökségről, melynek darabjait így szinte karnyújtásnyira érezhetjük saját magunktól. A moziban ülve ráadásul a világ számos táját és köztük több paradicsomi helyszínt is bebarangolhatunk virtuálisan, miközben a narrátorok segítségével egyre mélyebbre ássuk magunkat Paul Gauguin történetében.

Bár jómagam a legfiatalabbak közé tartoztam a sajtóvetítésen, illetve az ismeretterjesztő műfaj sem áll annyira közel a szívemhez, összességében nagyon jó élményként tekintek vissza a Gauguin Tahitin című alkotásra. A film ugyanis jó néhány – szinte szappanoperába illően – izgalmas történetet oszt meg a közönséggel a festőről neves szakemberek tolmácsolásában, ráadásul teszi mindezt egy olyan fiatalos, pörgős tempóban, ami az első perctől az utolsóig lekötötte a figyelmem.

A művészet templomai sorozat legújabb részét továbbá azoknak a mozizni vágyóknak is meleg szívvel ajánlom, akik bár a festészet iránt annyira nem érdeklődnek, tudnak azonosulni Gauguin boldogságkeresésével és lecsendesedés iránti vágyával, hisz a másfél órás film jelentős része szól erről a modern kor emberében is gyakran felfedezhető belső késztetésről.

Ha tehát a közeljövőben akad egy szabad másfél órád, amit szeretnél hasznosan, ugyanakkor kellemesen is tölteni, látogass el az Urániába vagy a legnagyobb vidéki művészmozik valamelyikébe!