Hótergernyi Mikulás-vers található az interneten, jók s, rosszak egyaránt. Ezek közül választottunk ki néhányat, melyek felnőtteknek és gyerekeknek is szépen csengenek.
Baley Endre: Titok
Hó-
pihe
huppan,
rezdül a levél,
roppan a szára, elrágja
a tél.
Fagykarú szél kél,
belekap az ágba, árva levél ring,
havas avar várja. Füstöl a kémény, kályha
duruzsol,
nyolc pata koppan,
csöndet sarabol. Fényköpenyében
didereg a lámpa, álmosan pislog a hópihetáncra.
Csendül
a csengő, érkezik
a szán, krampuszok futnak,
szarvas oldalán. Nyitva a puttony,
telik a sok csizma, Télapó indul, hosszú még lista.
Kipp-kopp,
kipp-kopp,
el ne áruld
ezt a titkot!
Fazekas Anna: Télapó
Ormokon és völgy ölén
lassú szárnyon száll a hó,
száz örömet hoz elém
nagyszakállú Télapó:
fenyőt, fénylő zúzmarát,
szelíd lankák rétjeit,
ha az ezüst hegyen át
csengős szánon érkezik.
Fekete István: Miklós-reggel
Miklós-reggel lágyan, csendben,
fehér pihék raja árad,
Miklós-reggel szép fehérbe
felöltözteti a fákat.
Miklós-reggel, hogy kinéztem
a havas, szép virradatba,
cipőcskétek is ott állott,
minden jóval megrakodva.
Miklós-reggel égi pelyhek
boldog álomrajt szitálnak,
s hívő-tisztán, messzezsongón,
lelketek földjére szállnak.
Iványi Mária: Hull a hó
Hulló hóval,
csillogóval,
beszórta a tél a tájat,
s szőtt az ágra,
kerti fákra,
dérezüstbõl csipkesálat.
Szép a tél,
zúg a szél,
Télapó is útrakél.
Csillag fénye int feléje,
mint megannyi csöppnyi lámpa,
Zeng a nóta,
s Télapóka
rátalál majd óvodánkra.
Hull a hó,
csillanó,
Jöjj el, várunk, Télapó!
Mentovics Éva: A Mikulás
Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.
Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg.
Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.
Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.
Szabó Lőrinc: Virgács
Ketten vagyunk, te meg én,
valaki rossz, de nem én,
virgács nézi feketén,
mit csinálunk te meg én:
valamit a fenekén
kap valaki, de nem én!
Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó,
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg,
fújhat már a szél,
nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.
Körülötte égi fák,
rajtuk csillagok,
lámpást tart a holdvilág,
fényesen ragyog.
Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
„Jó, hogy itt vagy Mikulás,
gling, giling-galang!”
Ablakba tett kiscipők,
várják jöttödet.
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?
„– Hoztam, bizony, hoztam én,
hisz itt az idő,
nem marad ma üresen
egyetlen cipő!…”
Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.