Szakács Gergőt nem csak a saját neve alatt kiadott számai miatt ismerhetjük. Az énekes és dalszerző az egyik legnépszerűbb magyar zenekarnak, a Follow The Flow-nak is a tagja, hamarosan pedig valami egészen új dolgot próbál ki: idén március 15-én ő is csatlakozik a Pilvaker előadóihoz. Hogyan jutott a Pilvakerig? Mit várhatunk tőle utána? Alaposan kifaggattuk Gergőt.
Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Red Bull Pilvakert, a „szavak forradalmát”, amikor elsősorban az 1848-as szabadságharchoz fűződő költők verseit értelmezik újra a zenészek. Hogy kerültél a Pilvaker előadói közé?
A létezése óta nagyon magaménak érzem a kezdeményezést, úgyhogy már éppen ideje volt, hogy csatlakozzak. Óriási elánnal vágtam bele a történetbe, és úgy érzem, sikerült kibontakoznom: négy dalban is közreműködtem. Nagyon megszerettem a Márciusi ifjakat, melyben szerzőként, nem pedig előadóként vagyok jelen, mert eszméletlenül energikusra, lázadóra sikerült. Már-már formabontó, hogy ennyire rockos lett a hangvétele, mégis nagyon jól illik a dal mondanivalójához ez a hangzás.
Miért áll ennyire közel a szívedhez a Pilvaker?
Kiskoromban soha nem voltam kitűnő tanuló, de a szavalásban elég jónak számítottam, versenyekre jártam, ahol jó eredményeket értem el. A szavalás után került az életembe a zene, a Pilvaker pedig pont erről a két dologról szól. Mintha csak nekem találták volna ki.
Ahogy említetted, nemcsak énekes, de dalszerző is vagy. Milyen érzés hallani, amikor más énekli a dalodat?
A közeli barátaim mindig azt gondolják, hogy milyen rossz, amikor egy dalomat odaadom másnak, hiszen egy-egy szerzeményem olyan, mintha a saját gyerekem lenne. Pedig nincs bennem semmilyen önzés, szívesen adom másnak a dalaim. Persze, előfordulhat, hogy valaki nem úgy énekli, ahogy én azt elképzeltem, ilyenkor megpróbálom végig instruálni az adott személyt, hogy olyan legyen a dal, amilyennek én is elképzeltem, vagy legalább megtaláljuk a közös nevezőt.
Melyik dalodra vagy a legbüszkébb?
Az általam előadottak közül a Hanghajót mondanám, mivel ez a legszemélyesebb dalom. A Pápai Joci által előadott Özönvizet is szeretem, azt gondolom, ez szakmailag is elég jól sikerült, az pedig, hogy Caramellel dolgozhattam a szövegen, még többet adott az élményhez, mérföldkőként éltem meg ezt a számot. A Follow The Flow-dalok közül a Nem tudja senkit emelném ki, amit már közel 40 millióan láttak a Youtube-on.
Állításod szerint introvertált vagy, amivel gondolom nincs is nagy gond, ha zenét szerzel. De hogyan tudod összeegyeztetni a zárkózottságodat az előadó-művészettel?
Hát igen, ez óriási szívás (nevet – a szerk.). A Follow The Flow-ban a két társam Fura Csé és BLR általában elvégzik a munka oroszlánrészét a színpadon, én csak “énekelgetek”, és ha néha elkap az érzés, én is kitörök. Amikor Szakács Gergőként lépek színpadra inkább úgy kell elképzelni az egészet, mint egy előadói estet, nem pedig mint egy fesztiválkoncertet. Pár hónapja volt az utolsó ilyen előadásom, ahol egy szavamba sem került, hogy a közönség velem együtt énekelje a dalokat, hisz pontosan tudták, hogy hova jöttek és ezért nagyon hálás vagyok.
10 évvel ezelőtt, 18 évesen tűntél fel először a publikum előtt, az X-Faktorban. Megváltoztatott benned bármit az ismertség?
Meglehetősen naiv és viszonylag depresszív alkat voltam, de most már vannak energikusabb pillanataim, amiket megtanultam meglovagolni, így sikerül optimalizálnom magam, hogy használhatóbb legyek. Egyébként nagyon durván meg tudja változtatni az ember személyiségét a média, belekerülünk egy mesterséges világba, amit végül természetesnek vélünk. Az, hogy ez a világ nem volt rám negatív hatással, sokban köszönhető annak az értékrendnek, amit otthonról hoztam.
Csak 2016-ban alakult a Follow The Flow, de tavaly az MTV EMA-n már el is nyerte a legjobb magyar előadónak járó díjat. Szerinted miért lett ilyen hamar ennyire sikeres az együttes?
A Nem tudja senki című dalunk akkora hype-ot generált, hogy megalapozta a sikerünket, így könnyebben betaláltak az ezt követő dalaink is. Nem tagadom, szerencse is kellett hozzá. Nagyon őszintén zenélünk, mindhárman beleírjuk magunkat a zenénkbe. Az is jó, hogy olyan embereknek sikerült összefogniuk, akik már elég régóta zenélnek.
Te például mióta?
Kiskorom óta jelen van a zene az életemben, de tiniként kezdtem el foglalkozni vele újra. A gimiben kaliforniai punkot hallgattunk a haverjaimmal, aztán egyszer csak elhatároztuk, hogy ne csak hallgassuk, hanem adjuk is elő a dalokat. Mivel én jártam közülünk szavalóversenyekre, engem tettek meg énekesnek, és mint később kiderült, nem is voltam annyira rossz választás. Egy idő után már evidensnek tűnt, hogy mások dalainak előadása helyett inkább saját szerzeményeket szeretnénk írni. Az első dalom csak egy akkordból állt, mert még csak azt az egyet ismertem.
Támogatták a szüleid a zenészi ambícióidat?
A szüleim szerették volna, ha maximálisan az iskolára koncentrálok, én viszont nagyon szerettem volna megtanulni gitározni. Ezért összegyűjtöttem a zsebpénzem és titokban jártam gitárórákra. Később, amikor már komolyabbra fordult a dolog, persze támogattak, csak nehezen tudták elképzelni, hogy a zenélésből normálisan meg lehet élni. Még most is van bennük félelem ezzel kapcsolatban, de mindkét fél megtanulta ezt jól kezelni.
El tudod képzelni, hogy életed végéig meg tudsz élni a zenélésből?
A Follow The Flow-val hosszútávra tervezünk, de természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindennek van egy élettartama. Volt szerencsém végignézni testközelből például a Wellhello felemelkedését és tudom, hogy sok buktatót is tartogat a siker. Azt hiszem az reális célként lebeg a szemem előtt, hogy 2020-ban a nagyobb fesztiválok headlinerei között szerepeljünk a csapattal és a szóló projekt is évről évre gazdagszik 1-2 dallal, viszont lehetetlen megmondani, hogy mi lesz akár 10 év múlva. Mivel minden szabadidőmet a természetben igyekszem eltölteni, ki tudja, talán egy tibeti sherpa leszek akkorra.