Képes beszámoló Teneriféről – I. rész

Tenerife számomra a pazar túrák szigete és önismereti utam egy újabb állomása volt. A kétrészes képes beszámolómban ezt mutatom meg kicsit közelebbről, néhány város bemutatásával kiegészítve.

Városok

Puerto De La Cruz

Főhadiszállásunk a sziget északi oldalán található, az egykori turistaparadicsom Puerto de la Cruz volt, ami leszámítva 1-2 utcáját és amúgy kifejezetten szép botanikus kertjét, nem egy kimondottan izgalmas hely.

Viszont látványos graffiti- és egyéb kulturális művészetnek adnak otthont a város falai:

Az egykor szebb napokat is látott városban megjelentek a pusztulás jelei.

Hajléktalanok lakta, gazfelverte sportúszómedence a szállodák szegélyezte tengerpart mentén.

Számos strand áll a fürdőzők rendelkezésére, bár a szinte állandóan borult ég és erős szél miatt csak napozókat láttunk, fürdőzőket alig. Borús időben is könnyű leégni.

La Orotava

A Puerto de la Cruzhoz közeli műemlékvédelmi oltalom alatt álló városka jobban megőrizte történelmi jellegét.

Vasárnap lévén szinte minden zárva.
Egy kisebb botanikus kert itt is várja a látogatókat.
A meredek utcáin tett városnézés alaposan megizzasztott minket.
Egy jobb állapotban megmaradt utca.
Gyakoriak a (fa)erkélyek. Még a templomra is jutott egy.
Az ördög a részletekben rejlik. Míves kopogtatók.

Túrák

A Rother Walking Guide túrakönyvből tájékozódva, viszonylag olcsón bérelt kis Fiat Pandánkkal szabadon mozogva a szigeten több körútra is vállalkoztunk. (Sok útvonal kiindulópontja busszal is megközelíthető.)

El Palmar – Teno Alto – Baracán – El Palmar (Top 22)

El Palmarban letéve az autót némi keresgélés után megtaláltuk a túra kiinduló pontját, ami kezdetben nem volt kimondottan látványos, de lelkesített a tudat, hogy nem a tengerszinttől kell leküzdeni a magasságkülönbséget. Némileg egyhangú baktatás után, amit csak a kisebb-nagyobb gyíkokkal való találkozás színesített, a gerinchez közeledve változni kezdett a táj. A fejünk felett átrohanó felhőfoszlányok szűnni nem akaró áradata megindító volt, ahogy átbuktak a hegyen. A gerincre felérve feltűntek a távolabbi szigetek, előttünk szűk ösvény, jobbra a széltől tengerként hullámzó fű a sok kis zöld cserje között… Ahogy útitársam is mondta, az ilyen helyekből árad valamiféle időtlen nyugalom.

Utunkat folytatva kaktuszok szegélyezte ösvények, meredélyek, hegygerincek és völgyek tárultak a szemünk elé. Ez a túra tényleg top volt, ahogy a könyv is írta. Bár sosem lehetett tudni, melyik kanyar után kap minket el egy orkán erejű szél.

Benijo (Top 61)

Az odavezető (TF 12-es) szerpentinút a hegyek között nem várt szépségű tájakon vitt keresztül. Külön kiemelném a nagyszerű panorámájú Mirador De Jardinát.

A szinte állandóan párás, borús idő miatt mi sosem láttuk teljes pompájában a panorámát.

A szerencsések ezt láthatják. A kép forrása: es.wikipedia.org

Benijo néhány házból és egy szép strandból állt a part mentén végig parkoló autókkal.

Strand, mely a dagály érkezésével eltűnik.
A vadregényes, tengerbe omló sziklával tarkított tájat a fények tették egészen különlegessé.

Az erős kaptatót követő, lefelé vezető, meredek és csúszós úton legtöbbször az életemért könyörögtem. Ettől függetlenül, legszívesebben megint órákon át gyönyörködtem volna a tájban. Egy szikla mögött olyan csend ereszkedett ránk, mintha a paradicsomban lenttünk volna.

Mire leértünk a strandolók (és az autóik) jórészt eltűntek a dagály érkeztével, az étterem is bezárt.

Masca-szurok (Top 26)

A Masca-szurdokról, ami útikönyvünk szerint is az egyik leglátványosabb túra, a helyszínen derült ki, hogy nem járható. Az első “Csak saját felelősségre” kezdetű információs tábla még nem riasztott volna el, de a „Tilos” felirattal ellátott kordon megkerülése már sok lett volna az én alapvetően szabálykövető természetemnek. Így maradt az útikönyvekből már megismert pazar látkép és a házak közötti sétálgatás.

Afur – Tagana – Afur (TOP 56)

Az itt-ott meredek és olykor csúszós úton csak lassan haladva, több mint másfél óra alatt értünk a tengerhez, ahol mindenütt gyíkok voltak.

Ezen a csak gyalog megközelíthető, eldugott strandon összesen két ember tartózkodott rajtunk kívül. Kellemes, hűsítő szél fújt, üldögéltünk, fotóztunk és még maradtunk volna, de a túra java még hátravolt. Már lefelé is fárasztó volt, mi lesz velünk felfelé? De ahogy a tűző napon caplattunk, hamarosan elénk tárult a panoráma. Igazából megint Benijót láttuk, csak az ellenkező irányból.

Megjegyzés: esős évszakban, ha a gyalogút részben víz alá kerül, tilos az átjárás.

Teide Nemzeti Park

A Teide Nemzeti Parkba többször is ellátogattunk, és úgy tűnt nem lehet megunni az állandóan változó tájat. A felfelé kanyargó út fenyveseken vitt át, aztán sziklákkal tarkított táj, gyönyörű virágos kis bokrokkal, hogy a következő kanyarban megint egy másik arcát mutassa a természet: holdbéli táj, sivatag, aztán újra a kis virágos bokrok. Gyönyörű volt.

Teide Nemzeti Park – El Teide

Az El Teidére, a világ harmadik legmagasabb vulkán tetejére (3718 m) csak (ingyenesen beszerezhető) engedéllyel lehet felmenni, de az autóval is megközelíthető felvonó használatával (27 euró / fő) kb. 3500 méterig el lehet jutni egyetlen méter megmászása nélkül is. A ritkás levegő miatt ez nem is olyan rossz hír. Sajnos a megszokott párás idő miatt a kilátásból most sem élveztünk sokat, épp csak felsejlett a táj a ködfátyolon át.

A parazitavulkánra néző kilátóponthoz vezető út.
Nagy a tömeg a felvonó közelében.
A Teide alatt 1200 méterrel a Minas de San José.

Teide Nemzeti Park – Garcia-sziklák (TOP 72)

A föld mélyéből a vulkánkitörésekkor többféle anyag is a felszínre tör, ezek adják a kőzetek sokszínűségét. Az alsóbb rétegek az eróziótól jobban kopnak, ennek köszönhetik a sziklák furcsa alakjukat, de a jövőben előbb-utóbb magukba roskadnak. A háttérben az El Teide.

Pedig érdemes körbejárni az óriási sziklákat, ami ugyan plusz 2-3 óra, de a táj sokkal legnyűgözőbb köztük járva.

Az egész park nagyon kiépített, parkolókkal, kilátópontokkal, 3 nyelvű információs táblákkal, járható ösvényekkel.

Itt még a kerekesszékesek számára is kialakítottak látogatható részt.

La Laguna, Teide Nemzeti Park (Parador – Guajara 2718 m – TOP 73)

Útikönyvünk szerint a Teidét leginkább La Laguna felöl érdemes megközelíteni. És ezzel egyet kellett értenünk.

La Laguna a spanyol gyarmatosítás idejéből fennmaradt, építészetében egységes város. Parkolóhelyet találni ugyan rémálom, de a látvány kárpótol. És nem csak a történelmi városrész.

Egy gyerekzsivalytól hangos épület oldalát díszítő műalkotás.

Az idő szűkében félórás séta után indultunk is tovább a Teide Nemzeti Parkba. A Teide felé vezető úton számos kilátópont áll rendelkezésünkre, hogy rálássunk a csúcsra.

Késő délután megkezdett túránk már a kiindulópontnál rögösen indult a zavaros jelzések miatt. A helyi nagy információs táblán a túraútvonalak szerepeltek, a könyvünkben viszont a számok más útvonalakat jeleztek. A könyvben szereplő jelzéseket aztán 40-50 méterrel beljebb meg is találtuk az utak melletti kis táblákon elhelyezve, de érthetetlen miért nem lehet ezeket a túra kiindulópontjára tenni.

Elindultunk. Grandiózus sziklák mellett elhaladva, a lankákon felfelé vitt az utunk.

Felfelé baktatva lassan ráébredtünk, hogy a csúcs még sehol sincs, de a sorozatos terhelés miatt a 650 méteres szintkülönbség legyűrése több volt, mint fárasztó. De ha már idáig eljöttünk, nem akartam feladni, és felérve a csúcsra az elénk táruló körpanoráma minden szenvedésért kárpótolt.

A lávafolyás nyoma mindenütt. A patkó alakú csipkézett sziklaperem az El Teidénél régebbi vulkán maradványa.

Fotóztunk, üldögéltünk, de az erős szél miatt nem győztük magunkra kapkodni a ruháinkat. A lemenő nap fényében a táj egyre szebb lett a fokozatosan hosszabbra nyúló árnyékokkal, és a parkoló is mintha csak egy karnyújtásnyira lett volna alattunk. Az útikönyvnek hála realizáltuk, hogy a végcélig még 2 órás menetidő van hátra, úgyhogy rögvest továbbindultunk, nehogy a köves, kitett, meredek úton érjen minket az éjszaka.

Alkonyatkor a Parador lábánál, a Garcia-sziklákkal szemben a Teide Nemzeti Parkban.

Csillagok

Aki nem fél vaksötétben a szerpentinen autókázni, annak érdemes megvárni a Teide lábánál a csillagos égboltot. Egy jó tanács: vigyél magaddal vastag pulóvert vagy akár kabátot is, hiszen amikor 2000 méter magasságban lebukik a nap, a hőmérséklet is jócskán zuhanni kezd.

Hasznos tippek:

  • Bizonyos túrák látogatása engedélyhez kötött. (Jogtalan túrázás esetén 600 eurós bírságra számíthatsz.) Tájékozódj, mielőtt nekivágsz egy útnak! Az engedélyek miatt időben intézkedj, mi 4 nap alatt nem kaptunk választ.
  • Az autóbérlés két főre (140 euró / 7 nap) alig volt drágább, mint a buszozás, tehát abszolút megéri. Ebben nemcsak a biztosítás volt benne, de még a hotel elé is hozták az autót.
  • A borús időben is könnyen le lehet égni, ezért sose felejtsd el bekenni magad naptejjel!
  • A Teidére a felvonó nagy szélben nem jár.
  • Az okostelefonok össze-vissza mutatták az időt. Hozz karórát!
  • Puerto de la Cruzban le kell inteni a buszt, különben padlógázzal elrobognak a megállók mellett.
  • A helyiek nagyon kedvesek és segítőkészek, bátran kérhetsz segítséget, útbaigazítást.

Képek és szöveg: Németh Krisztina