Ha a második világháborúval, holokauszttal foglalkozó könyvet szeretnénk olvasni, bőven van miből válogatni. Sajnos a túlkínálat miatt viszont annak a veszélye is fennáll, hogy az általunk kiválasztott könyv inkább sablonos, semmint szívbemarkoló lesz. Egyet azonban nyugton kijelenthetünk: Bernhard Schlink: A felolvasó című történetével nem lőhetsz mellé.
Merthogy ez a könyv jóval többről szól, mint a második világháború borzalmai. Egy különleges páros, Hanna és Michael történetén keresztül meséli el, mennyire nehéz feldolgozni a zsidóüldözést és a tömeggyilkolást, és egyáltalán, mennyire nehéz a jelenből visszatekintve eldönteni, ki (nem) hibázott, és ki hibázott nagyobbat.
A felolvasó a második világháború előtti években kezdődik. Michael, a 15 éves fiú sárgaságot kap, és az utcán elhányja magát. A segítségére egy nálánál jóval idősebb nő siet. Ő Hanna, akivel hamarosan szorosabbra fűződik a viszonya: szeretők lesznek.
Kettejük kapcsolata több szempontból is különleges. Egyrészt nyilvánvalóan a korkülönbség, másrészt eltérő személyiségük miatt. Hanna tapasztalt, kissé megkeseredett és egykedvű nő, míg Michael, fiatal, ártatlan és fájdalmasan naiv. A kapcsolatot talán nem is lehet szerelemnek hívni, Michael szemében Hanna kis túlzással egy istennő (méghozzá a kegyetlen, zsarnokoskodó fajtából), Hanna számára pedig a fiú nem több egy egyszerű fiúcskánál.
Állandó programjuk a szeretkezésen kívül, hogy Michael hangosan felolvas az írástudatlan Hannának a világirodalom remekeiből.
Egy nap Hanna rejtélyesen eltűnik, Michael csak több évvel később, a második világháború után találkozik ismét vele. A fiú joghallgatóként egy tárgyalásra érkezik megfigyelőként, ahol a haláltáborok fegyőrnői ülnek a vádlottak padján. Az egyikük, Michael legnagyobb megdöbbenésére, Hanna.
A nőt olyan szörnyűségekkel vádolják többek között, hogy hagyta, hogy több száz zsidó nő bennégjen egy templomban, holott az épület kulcsa nála volt. De vajon mi olvasható le Hanna arcáról, miközben felolvassák a vádakat? Szégyen? Bűnbánat? Dac? Közömbösség?
A nő egy zárt könyv marad, az olvasónak és természetesen Michaelnek magának kell eldönteni, milyen ítéletet érdemel a nő, aki önként vállalta, hogy SS-tiszt lesz.
Ami egy bizarr szerelmi kapcsolatnak indult végül sokkal többé nőtte ki magát: A felolvasó komoly erkölcsi kérdéseket feszeget, például azt, hogyan ítélheti meg egy generáció a szülei nemzedékét.
Egyáltalán képesek vagyunk-e választ adni egy olyan kérdésre, melyre még az érintettek sem tudnak felelni? Jogunk van-e ujjal mutogatni emberekre és bűnösnek nevezni őket, vagy sokkal helyesebben tennénk, ha egy egész generációt bélyegeznénk bűnösnek?
S ha az utóbbi mellett döntünk, mi lehet a megoldás? Általános amnesztia vagy bosszúállás?
Schlink könyvét igazán nehéz letenni, de még akkor sem ereszt, ha már elolvastuk. Túl sok kérdést éget belénk a szerző a történetével, melyekre hiába is próbálkozunk majd, nem is tudunk helyes választ adni.
A könyvből 2008-ban film is készült, melyben nyújtott alakításáért Kate Winslet elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.