Mielőtt bármit is állítanék az október 4-én moziba kerülő Csillag születik című filmről (melyet mi már premier előtt láttunk) le kell szögeznem, én vagyok Lady Gaga első számú magyarországi rajongója. Éppen ezért hihetetlen izgalommal vártam a filmet, már csak azért is, mert Gaga Amerikai Horror Sztori-béli alakítása is nagyon bejött. Na, itt most nem pont ez a helyzet.
Mint köztudott, a Bradley Cooper által újramelegített Csillag születik egy 1976-os film remake-je, melyben a Gaga által megformált énekesnőt Barbara Streisand alakította. Bár a film a mai időkben játszódik, a ruhák egészen biztosan az eredeti filmből maradhattak még hátra, ugyanis az egész filmből árad a ’70-es évek hangulata – számomra megmagyarázhatatlan okokból.
A film alaptörténete bővelkedik a klisékben. A melegbárokban fellépő Allyt (Lady Gaga) egy véletlen következtében fedezi fel a kiégés szélén álló, alkoholista rockzenész, Jackson (Bradley Cooper). A férfinek egyből megtetszik a lány hangja, felkéri a dalszövegírójának. Jackson a következő koncertjére is elrángatja Allyt, ahol felhívja a színpadra és megkéri, énekelje el a közönségnek a saját dalát, a Shallow-t.
És ahogy azt innentől kezdve kitalálhatod: felfedezik, átalakítják, sztárrá csiszolják, Jackson pedig egyre mélyebbre süllyed az alkohol- és drogfüggőségében.
Persze ezzel nincs is semmi gond, azért az borítékolható volt, hogy erről fog szólni a film, a probléma inkább ott kezdődik, hogy iszonyatosan hosszan meséli el mindezt.
A film végén már alig vártam, hogy megjelenjen a stáblista, ugyanakkor végig imádkoztam magamban, hogy gyerünk, történjen már valami, legyen már valami kis aprócska izgalom a film végén, ha már a katarzis élményének átéléséről körülbelül 20 perce lemondtam.
Cooper alakítása zseniális, Gaga narancssárga haja több mint röhejes. A dalok, ahogy Gaga hangja is, fantasztikusak, a cselekmény kiszámítható és vontatott. A film szerencsére nem az a buta tinglitangli film, amire talán sokan számítottak, viszont a sztori végére egyszerűen elpárolog a feszültség , ami azért is nagyon sajnálatos, mert az üzenete is csak arra redukálódik, hogy énekelj, ha boldog vagy és akkor is, ha szomorú. Ja, és higgy abban, hogy mindenki, így te is tehetséges vagy valamiben.
Ha kisebb elvárásokkal érkeztem volna a vetítésre, alighanem boldogabban távoztam volna. Persze nem arról van szó, hogy a Csillag születik egy rossz film lenne, hanem inkább arról, hogy olyan érzésem támadt, mintha két filmnyi történetet akartak volna ebben a bő két órában ledarálni. Ennek a végeredménye pedig az én esetemben az lett, hogy elkezdtem unni a filmet. Sajnálom, de tényleg.
Mint a magyar Gaga-rajongótábor lelkes tagja, hadd zárjam a cikket egy személyes jó tanáccsal: Gaga, maradj inkább az éneklésnél.