Még két és fél óra volt Parov Stelar péntek esti fellépéséig a Sziget fesztiválon. Az osztrák DJ kedvesen és látszólag kipihenten fogadott a backstage-ben, két menedzsere társaságában. Bár már egy hadsegernyi újságíró tette fel előttem a kérdéseit, még mindig nyugodtan, viccelődve válaszolt az enyémekre, miközben kortyolt néhányat a söréből és szívott néhány slukkot az elektromos cigijéből.
Már rutinos fellépőnek számítasz Magyarországon. Milyen érzés visszatérni?
Olyan, mintha az első alkalom lenne. Minden fellépésünk különbözik egymástól, nem szeretnénk kétszer ugyanolyan show-t adni. Hiába voltam már korábban többször is Magyarországon, tudom, hogy a mai koncert teljesen más lesz, mint az összes eddigi.
Mi az első gondolatod, amikor fellépsz a színpadra?
Nem gondolkodom, teljesen elönt az adrenalin. Csak az számít, hogy érezzem a közönségből áramló energiát, és a legjobb formámat nyújtva, teljes szívvel játsszak nekik.
Könnyen ki tudod ilyenkor kapcsolni az agyad?
Próbálkozom. Persze, ilyenkor bennem van, hogy jó legyen a hangosítás, a közönség is jól érezze magát, de a színpadon inkább érezni akarok, nem pedig gondolkodni. A zene is az érzésekről, nem a gondolkodásról szól.
És mit történik egyből azután, amikor lelépsz a színpadról?
A menedzserem egy törölközőt és egy hideg sört nyom a kezembe (nevet).
Legutóbbi kislemezetek a Mambo Rap. Mi ihlette a számot?
A Mambo Rap egy nagyon vicces, bulis szám. A ’80-as évek végén, a ’90-es években voltam fiatal, még az Instagram, Snapchat és Facebook előtti időkben. Erre az időszakra emlékszem vissza a számban, nosztalgikusan, de boldogan.
A gyerekkorod még mentes volt a közösségi oldalaktól, a jelened viszont már nem az. Mennyire vagy lelkes használója a Facebooknak és a többi hasonló felületnek?
Amikor a mobiltelefonok elterjedtek, a mamám az ördögtől valónak tartotta őket, pedig erről szó sincs. A közösségi oldalak is jók, csak meg kell tanulni helyesen használni őket. Ha több időt töltesz a telefonoddal, mint a barátnőddel vagy a barátoddal, nyilván túlzásba viszed a facebookozást. Nem szabad lemaradni, kimaradni a jelenből, élvezzük, ami éppen most van.
Másfél évtizede ismerhetjük a zenédet. Mit gondolsz, változott azóta a stílusod?
Persze. Unalmas lenne mindig ugyanolyan zenét készíteni. A világ is változik, te is változol. Ha nem veszed fel ennek a ritmusát, a zenéd meghal. Mindig meghallgatom az aktuálisan éppen menő zenéket, amelyek sokszor hatással is vannak rám.
Melyik énekes koncertjét néznéd meg legszívesebben?
Amy Winehouse-ét. Ez már nem lehetséges, és nagyon sajnálom, hogy nem dolgozhattunk együtt. A halála az utóbbi évek egyik legnagyobb vesztesége volt a zenei világ számára.
Mit szeretsz legjobban a zenélésben?
A közönség energiáját. Fantasztikus látni, hogy egyszerre kezdenek el táncolni, ugrálni és kiabálni a zenémre. Olyasmi ez, mint amikor egy foci-világbajnokságon gólt lőnek, és a szurkolók üdvrivalgásban törnek ki. Nehezen tudom megfogalmazni ezt az érzést, de nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen élményt adhatok az embereknek.
Van valamilyen üzeneted, amit a színpadról át szeretnél adni a közönségednek?
Nincs. Sokan okoskodnak és szólnak bele a munkámba, megmondják, hogy mit kellene másképp csinálnom, a kockáknak meg valószínűleg nem is tetszenek a számaim. Az egyetlen üzenetem talán csak annyi, hogy érezd jól magad, légy szabad és élvezd az életet, mert nagyon rövid.
Mit szeretsz legkevésbé a munkádban?
Az utazást. Sokszor napokig kell utazni egy másfél órás koncert miatt. Ez nagyon le szokott szívni.
Már attól féltem, azt mondod, az interjúkat utálod a legjobban.
Nem, azt majd csak a srácoknak mondom, miután elmentél (nevet).
Van olyan kérdés, amivel ki lehet hozni a sodrodból?
Azzal, hogy honnan jön a Parov Stelar név. Ezt állandóan megkérdezik.
Szerencse, hogy én nem tettem.
Ha megkérdeznéd sem válaszolnék rá (nevet).
El tudod képzelni, hogy megunod a zenélést, és néhány év múlva mással foglalkozol?
Nem. A zenélés számomra nem munka, hanem szenvedély. Örülök, hogy zenélhetek, ennél többet nem is kérhetnék a sorstól. Már most is úgy érzem, hogy sokkal többet elértem az életemben, mint amiről bármikor is álmodni mertem volna. Egy nagyon szerencsés fickó vagyok.