A Testről és lélekről a márciusi Oscar-díjátadón a legjobb idegen nyelvű film kategóriában indul, ahol legnagyobb vetélytársának Andrej Zvjagincev filmjét, a Szeretet nélkült tartják. Mi is megnéztük mindkét filmet és megerősíthetjük: nagyon erős a mezőny az aranyszobrocskáért.
A Szeretet nélkül rendezője, Andrej Zvjagincev leginkább a 2015-ben Golden Globe-ot is elnyerő Leviathan című filmjéről híres. Akkor is és most is, hétköznapi embereket állít alkotásai középpontjába.
A szeretet nélkül című film egy darabjaira hullott család történetét meséli el. Zsenya és Borisz már régóta nem szeretik egymást, mind a kettejüknek van házasságon kívüli kapcsolata is. Amikor fiuk, a 12 éves Alyosha eltűnik, az igazgatónő értesíti az anyukát, hogy gyermekük már két napja nem volt iskolában. A szülők észre sem vették, hogy Alyosha nem aludt otthon.
Zsenya és Borisz fiuk keresésére indul, még a nő anyához is ellátogatnak, akivel már évek óta nem találkoztak. Alyoshának azonban sem a nagyanyjánál, sem a környéken sincs semmi nyoma. Azt sem lehet tudni, egyáltalán él-e még.
A film a szeretetnélküliségről, céltalan életekről szól, melyek látszólag sem érzelemmentesek: Zsenya és Borisz egymást szidják saját elhibázott életük miatt, keserűségük és reményvesztettségük heves vitákban fakad ki belőlük. A helyzet egyetlen áldozata, aki valóban nem tehet a gyűlölködő környezetéről Alyosha, a be nem tervezett gyermek.
Utolsó otthon töltött estéjén a fürdőszobában zokogva hallgatja, amikor szülei azon veszekednek, hogy a válásuk után kinél maradjon a fiú, merthogy mindketten le akarják passzolni Alyoshát, akit életük botlásának, hibájának tartanak.
Míg a filmben azt látjuk, hogy a szülők megpróbálják megtalálni elveszett gyermeküket, joggal merülhet fel bennünk a kérdés, miért csak most, vészhelyzetben jut eszükbe a fiúkkal foglalkozni. Miért pont akkor, amikor már félő, hogy késő?
A hosszas kutatás alatt sem lesz szeretettelibb a helyzet. A házaspár nem idéz fel kedves, megható emlékeket Alyosháról (feltehetően azért, mert ilyen nincs is), nem siratják a hiányát és egymás iránt sem enyhülnek meg. Mindketten a szeretőjüknél keresik a vigaszt: Zsenya egy nála jóval idősebb férfinál, Borisz pedig egy fiatal nőnél, akit csakúgy, mint 12 évvel ezelőtt Zsenyát, teherbe ejt.
A film mindvégig nyomasztó légkörű, sötét, szürkés színeket használ, így is a néző fejébe sulykolva, hogy ez egy színek, remény és jövő nélküli világ.
„Szeretet nélkül nem lehet élni” – mondja Zsenyának a szeretője, a film szereplői azonban mégis így kényszerülnek leélni mindennapjaikat.
Kérdés, vajon így is érdemes-e. Még nagyobb kérdés, hogy mi lesz velünk, ha születésünk percétől kezdve kirekesztve, szeretet nélkül kell elszenvednünk az életünket.
Hová tűntél, Alyosha?