Az otthon melege egy fővárosi vendéglátóhelyen: A Stelázsi étteremben jártunk

Van egy családi hangulatú étterem az óbudai zöldövezetben, a hangos városi zajoktól távol, amely otthonos atmoszférával, újragondolt, mégis hagyományos magyar ételekkel és kézműves borok széles választékával várja a vendégeket. A Stelázsi Kávézó, Étterem és Borbár célja, hogy “nagymamás” odafigyeléssel elevenítse fel gyerekkorunk emlékeit, és modern köntösbe bújtassa azokat.

Mivel november végi látogatásunkkor kint zuhogott az eső, hamar kényelembe helyeztük magunkat a Stelázsi – az étterem a német stellage szó után kapta a nevét, ami egy kamrabeli polcállványt jelent – kétszintes épületrészében, amit régi idők kincseivel és antik bútordarabokkal rendeztek be. A háttérben fel-felcsendülő akusztikus dallamok szintén hozzájárultak a hely meghittségéhez.

Mindenkori kedvencek 

Megfogadva a Stelázsi tulajdonosának és menedzserének javaslatát, előételként az á la carte menü egyik ínycsiklandó fogását kóstoltam meg: sült paprika krémlevest, sajtos roppanóssal. Meglepetésemre a leves felszíne két, jól elkülöníthető részre oszlott. Mindkét lé kaliforniai paprikából készül, amint azt utólag megtudtam, az egyetlen különbség a fő hozzávaló színében rejlik: a sárga és a piros kaliforniai paprikával külön dolgoznak. Héjastól megsütik őket a sütőben, majd meghámozzák, a húsukból pedig adalékanyagok hozzáadása nélkül készül el a krémleves. A fogást házi sajtos roppanós és zöldfűszeres túrókrém kíséri – az utóbbi állaga hibátlanul harmonizál a paprika krémleves frissességével.

Az étterem állandó menükínálatát olvasva, egy étel különösen megragadta a figyelmem: a fogasfilé paradicsomos-fehérboros raguban, rukkolás-fekete olívabogyós rizottóval tálalva. Egy enyhén sós fogasfilére számítottam, ami már-már annyira puha, hogy elolvad az ember szájában és kíséretként krémes rizottóra. A valóság felülmúlta elvárásaimat, mivel a fehérboros ragu nemvárt ízeket adott az egyébként egyszerű, tradicionális fogáshoz.

Időszakos kulináris kalandok 

Á la carte kínálatuk mellett, a Stelázsiban ebédmenüt is elfogyaszthatunk hétköznap 12 és 15 óra között – három fogást 1,550 forintért. Összesen ötféle előételből, nyolc főételből és két desszertből választhatunk, de salátákat és üdítőket is kedvezményes áron fogyaszthatunk menünk mellé.

Szerencsére az étterem nem csak mindenkor elérhető fogásaira koncentrál, hanem heti ebédmenüjére is kellő figyelmet fordít. Utóbbiról sertésszűzérméket rendeltem rozmaringos-paradicsomos raguval, mángolddal és burgonyapürével. Az igazat megvallva, ez a fogás talán még jobban ízlett, mint a fogasfilé. Nem volt túlkomplikálva, mégis ízletes volt – pont olyan étel, ami után a dolgozó ember sóvárog a délelőtti órákban, hogy aztán az kellően csillapítsa éhségét egy rövid ebédszünetben.

Utolsó fogásként máglyarakást rendeltem, ami szintén a heti menü részét képezte. A Stelázsi megbolondította az eredeti receptet és alma-körte helyett szamócával dobta fel a tipikus magyar desszertet. Az aprócska szelet sütemény pont akkora és annyi volt, mint amire az ember vágyik egy kiadós menü után, a tetején elhelyezett mentalevél pedig remekül passzolt az édes ízekhez.

Csak akkor realizáltam, mikor a süteményt is elfogyasztottam, hogy két óra telt el egy szempillantás alatt. A Stelázsi étterem olyan fesztelen atmoszférát teremt, ahol erre a kis időre igazán otthon érezhettem magam.

Elérhetőségek:

1036 Budapest, Nagyszombat u. 3.

+36 1 631 3624

stelazsi@stelazsietterem.hu