Sokan, nagyon helyesen, könyvekkel lepik meg a szeretteiket karácsonykor. Tudják ezt a könyvkiadók is, akik rengeteg regényt adnak ki (újra) az ünnepek előtt. Létezik azonban egy könyv, amit bárkinek is ajándékozol, telitalálat lehet, hiszen a szeretetről és barátságról ír – úgy, ahogyan eddig talán még senkinek sem sikerült. Rose Tremain: A Gustav-szonáta című könyvét ajánljuk a karácsonyfa alá.
Számomra ezzel a könyvvel vált nyilvánvalóvá, hogy 2017-ben a legfantasztikusabb újdonság a magyar könyvkiadás tekintetében, hogy a 21. Század Kiadó útjára indította a KULT Könyvek sorozatát, melyben kortárs szépirodalmi alkotásokkal örvendeztetik meg az olvasókat. (A könyvekről és a mögöttük lévő munkáról Bárdos András, a kiadó társtulajdonosával készült interjúnkban, itt olvashatsz.) A sorozat negyedik könyve Rose Tremain műve, A Gustav-szonáta.
A történet főszereplője Gustav, aki egy csendes svájci városkában nő fel, a második világháború után. Gyermekkorában ismerkedik meg a tehetséges kis zongorista fiúval, Antonnal, aki bár nagy művészi-előadói álmokat dédelget, izgulós, rivaldafényt nem jól viselő alkata akadályozza, hogy megvalósítsa vágyait.
Anton és Gustav világa ég és föld: Anton jómódú zsidó családban nő fel, Gustavot egyedül és szegénységben neveli fel az anyja, Mutti, akit bár rajongásig imád a kisfiú, odaadó szeretete viszonzatlan marad.
Az évtizedeken átívelő történet a Gustav születése előtti időket is elmeséli, így az olvasó megtudhatja, milyen családi tragédia történt Gustav családjában, hogyan halt meg a fiú zsidókat védelmező apja, és azt is, hogy mit tett a férfi Gustav anyja ellen, amiért a nő teljesen elidegenedett tőle.
És ezt [Gustav] könnyen ki is tudta vetíteni a jövőre, mintha számára egyáltalán nem is létezne jövő, csak ez: egy lassan mászó férfi, aki évről évre idősebb lesz és olyasmiket keresgél, amiket mások kidobnak.
De az írónő nemcsak hátrafelé, de előre is nagy ugrást tesz az időben a regény kiindulópontjától számítva: a mű végére Gustav és Anton már az öregkor küszöbén állnak, 60 évesek. Gustav egy szálloda büszke tulajdonosa a szülővárosában, míg Anton messze került tőle, zongorista álmait követve, részben be is teljesítve őket. A zongorista élete mégsem boldog, sőt, teljesen félresiklott. Anton története is ékes bizonyítéka annak, hogy mindennek ára van.
Bár a könyv fülszövege és borítója is a Gustav és Anton közötti barátságot hangsúlyozza, valójában (kis túlzással) a kapcsolat ábrázolása mellékes. Sokkal nagyobb érzelmi mélységeket ábrázol az írónő, mint ahogyan azt a könyv elején elképzeltük volna.
Az írónő fantasztikus tollvonásokkal ábrázolja szereplői gazdag és olykor ellentmondásos érzelmi világát, melyek középpontjában a szeretet áll. Méghozzá a szeretetnek is azok a finom, legtöbbször a szívünk mélyén megbújó árnyalatai, melyek lelkünk legtitkosabb, legérzékenyebb zugairól árulkodnak.
Tramain szereplői mind szeretetre (vagy annak álcázott formáira: hírnévre, szexre, figyelemre, pénzre) vágynak, ám ezt csak kevesen kaphatják meg, és még kevesebben (lényegében csak maga Gustav) képes önzetlenül és őszintén szeretet adni azoknak az embereknek, akikkel összenőtt a sorsa.
A bor – jegyzi meg Emilie-nek- a természet vigasza. Az egyetlen.
Volt régen más is – válaszolja Emelie.
A könyv másik nagy pozitívuma, hogy hiába öleli fel több évtized eseményeit, ráadásul több szereplő szemszögén keresztül átszűrve, egy kerek, egész történetet kapunk, melynek egyes mozzanatai talán nagyon is hasonlítanak azokhoz az érzésekhez, erkölcsi dilemmákhoz, melyek a mi szívünkben is zakatolnak.
Vagyis egyszerűen képtelenség melléfogni ezzel a könyvel, ha ezt ajándékoznánk valakinek karácsonyra. Romantikus, érdekes, mély, fordulatokban gazdag – és a szívünkhöz szól.
Ennél többet pedig egyetlen díszesen becsomagolt ajándékdobozba sem lehet rejteni.
