Vajon vannak még könyvmolyok? Vagy az okostelefonok és social media világában már nem is létezik ez az embertípus? Mit olvasunk és miért pont azt? De legfőképpen: mit érdemes olvasnunk? A fogós kérdésekre Bárdos András, a bestsellereket és idén ősztől kortárs szépirodalmi regényeket is megjelentető 21. Század Kiadó társtulajdonosa felel.
A felgyorsult hétköznapokban, az online világ térhódításának idejében egyre kevesebben olvasnak könyveket. Nehezebb a dolga ma a könyvkiadóknak, mint 10 évvel ezelőtt?
Tévedsz. Egyáltalán nem érződik a statisztikákon, sem a nemzetközin, sem a magyaron, hogy kevesebbet olvasnánk. Ez részben a Harry Potter könyveknek köszönhető. Akik 12 évesen ezt olvasták, 25 évesen is olvasnak, csak mást. Az olvasás egy olyan attitűd, amikor végre felfüggeszthetjük a „multitasking életmódot”. Kikapcsolod a telefonod, még csak rá sem nézel. Csak egy dologra figyelsz: a könyvre.
Ennek az attitűdnek a kialakulásában, gondolom, sokat segít, ha a szülők is szeretik a könyveket.
Ha egy olyan családban nő fel a gyerek, ahol nincsenek könyvek, ott a szülők nagy valószínűséggel léhaságnak tartják az olvasást. Rászólnak a gyerekre, hogy inkább tegye le a könyvet és segítsen az apjának. Én szerencsére olyan családba születtem, ahol az egyik legmagasabb rendű elfoglaltság volt az olvasás, sosem szakítottak félbe ilyenkor azzal, hogy menjek le a boltba tejért.
Neked mi volt a legmeghatározóbb gyerekkori könyvélményed?
Hogy mi volt az én Harry Potterem? Hat éves korom óta olvasok, ez a családban mindig is „kötelező” volt. A Winnetoutól kezdve James Cooperen át, Jókaiig, Mikszáthig, állandóan olvastam. Ez a szokásom azóta is megmaradt, az életem részévé vált.
Ha nem is olvasunk kevesebbet, az biztos, hogy a könyveknek sokkal több „konkurenciája” van, – például az okostelefonok – mint anno. Egy könyvkiadó vezetőjeként, szerinted mivel kell leginkább felvennetek a versenyt?
Azzal az attitűddel, ami nem enged olvasni. Pontosabban enged, mert a fiatalok többet olvasnak, mint bármikor ezelőtt, de nem feltétlenül regényeket, irodalmi alkotásokat. Sokkal inkább olyasmit, aminek az elolvasásához 20 másodpercre van szükség, de mi még ezt is 4 másodperces részekre lebontva olvassuk. 4 másodperc után egyszerűen elfogy a türelem.
A rövid online cikkekre és Facebook-bejegyzésekre gondolsz?
Cikkekre és mindenre, amit az online világ tálcán kínál neked. Az iPhone-t sokan szidják, pedig gyönyörű. Olyan élményt ad a használata, amiről nehéz lemondani. Ezzel nem lehet versenyezni, a kiadó nem tud idáig eljutni. A szülők, az iskola, a barátok dolga létrehozni egy olyan közösséget, ahol már fiatalon rájöhetünk, hogy 3 másodperc alatt nem tudhatunk meg mindent a világról.
Mit gondolsz a magyar kötelező olvasmányokról? Valóban segítenek meghozni a kedvet az olvasáshoz?
Magyarországon a kötelező olvasmányok fele fércmű. Az Egri csillagokat például nagyon szerettem, többször is olvastam, de irodalmi értéke szerintem nincs.
Ráadásul általában olyan klasszikusokat adnak fel, amelyek több száz éve íródtak, a XIX. század valósága pedig távol áll a XXI. századétól, nehéz vele azonosulnia a diákoknak. Vagy te nem így látod?
Igazad van. Jókai Fekete gyémántok című regénye egy remekmű, de óriási falat egy 10 éves gyereknek megérteni a szöveget. Nem ezzel kell kezdeni, hanem a Harry Potterrel. Először szeressék meg a gyerekek a könyveket, hogy ne cikis dolog, hanem dicsőség legyen az olvasás.
Szerinted most ugyanazt a szerepet tölti be az olvasás az emberek életében, mint akkor, amikor ezek a nagy klasszikusok születtek?
Ez túl okos kérdés ahhoz, hogy rácsapjak valamilyen választ. Ehhez nem vagyok elég okos, hogy meg tudjam mondani.
Akkor újrafogalmazom a kérdést. Szerinted ma miért olvasunk könyveket?
Azt el tudom mondani, hogy én miért. Egy jó könyv egyszerűen átállítja az agyamat. Elfelejtem, hogy éppen fekszem vagy ülök, hogy fáj a fejem, nem érdekel, ha telefonon keresnek vagy e-mailt kapok. Például a Ragyog a hold című könyv egy nem létező nagypapa nem létező történetét meséli el, mégis, egy valóságos memoár. Miközben olvastam, eltelt 40 perc, és nem vettem észre, hogy tizenketten kerestek telefonon. Kiszakadtam az időből.
Az említett regény a 21. Század Kiadó új sorozatának, a Kult Könyveknek az első könyve. Hogyan jutott eszébe egy bestseller kiadónak, hogy szépirodalmi könyveket is gondozásba vegyen?
Hazudhatnám azt, hogy tudatosan született meg a fejünkben az ötlet, de erről szó sincs. Megláttunk egy elképesztő könyvet, A földalatti vasút külföldi kiadásait. Azt gondoltuk, ha egy ilyen könyvhöz hozzá tudnánk jutni, fantasztikus lenne, de már biztos lecsapott rá egy másik magyar könyvkiadó. Kiderült, hogy senki nem vette meg! Vérszemet kaptunk, és egymás után vettünk meg olyan könyveket, melyekről azt hittük, már egy másik hazai kiadóé. Csak ezután jutott eszünkbe, hogy indítanunk kellene számukra egy új sorozatot, saját névvel. Nem akartuk megtéveszteni az olvasókat.
Úgy gondolod, hogy jó dolog éles különbséget tenni a szórakoztató- és a szépirodalom között?
Az olvasó különbséget fog tenni. Van, amikor szépirodalmat akar olvasni, de amikor például Szegedre tart vonattal, inkább egy krimit venne a kezébe. Érdemes neki segíteni, nem?
Üzleti szempontból nem rizikós vállalkozás szépirodalmi könyveket kiadni?
Dehogynem! Hatalmas rizikó. Beleteszünk egy csomó pénzt, és lehet, hogy a felét sem kapjuk vissza.
Honnan a bátorság, hogy mégis belevágtatok?
Nem bátorság van, hanem rés. Valamiért ezek a könyvek hiányoznak a boltokból. Az itthoni kiadók ezeket a könyveket otthagyták, pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni őket. Ha egy krimit veszel, nagyjából tudod, mire számíthatsz. Vegyük például a filmek közül a Columbót. Pontosan tudod, hogy az első percekben valaki elkövet egy gyilkosságot. Tudjuk, hogy ki a gyilkos, Columbo is tudja, és a gyilkos is tudja, hogy Columbo mindent tud. Egyedül azt nem tudjuk, hogyan fogja a felügyelő lebuktatni az elkövetőt. Egy szépirodalmi alkotásnál ilyen nincs. Nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni.
Hogyan bukkantatok rá azokra a könyvekre, melyeket ki akartok adni?
Figyeljük a külföldi kiadók honlapjait, ahol előre értesülhetünk a jövő évi könyvszenzációkról. Nemzetközi könyvvásárok és ügynökségek is vannak, melyek segítik a munkánkat. Az utóbbi felhívja a kiadók figyelmét azokra a művekre, melyek illenek a profiljukhoz. Előfordult, hogy egy 1-2 év múlva megjelenő könyv kiadási jogát úgy vettük meg, hogy a szerző még el sem kezdte írni, de a szinopszis, a szerző személye és a téma annyira megnyerő volt, hogy le kellett rá csapnunk.
Mi történik ezután?
A boltig szeretgetjük a könyvet. Először megtaláljuk a legjobb fordítót (szerencsére nincs nehéz dolgunk, ha jó magyar műfordítót akarunk találni), utána jön a címadás vagy a címmagyarosítás, ami időnként nagyon nehéz feladat. Paula Hawkins, A lány a vonaton szerzőjének második könyve eredeti címe az Into the Water. Mi lehetne a magyar megfelelője. Bele a vízbe? Nem. Hetekig gondolkodtunk rajta, mielőtt kitaláltuk volna A víz mélyént . Ezután következik a borító elkészítése, amit ennél a könyvnél például vagy hússzor küldtünk vissza, hogy könyv elején látható örvények tényleg valóságosnak tűnjenek. Arra is figyelünk, hogy a könyvesboltok mindenhol ugyanabban a percben rakják ki a polcokra az új könyveinket.
Végezetül áruld el, mi egy sikeres kiadó titka?
Aki azért ad ki könyvet, hogy gazdag legyen, nem lesz az. Az fog jövedelmező üzletet csinálni, aki mindenekelőtt egy jó kiadót akar építeni.
