Amikor a Tenki Réka-interjúmra mentem, már a metróaluljáróban találkoztam a színésznővel. A Budapest Noir plakátjáról köszönt vissza rám. A képen még nem látszódott, ami pár perc múlva, a beszélgetésünk alatt kiderült Rékáról. Vagyis az, hogy egy kedves, mosolygós, mégis komoly nő, pontosabban gyerekes anyuka, aki hihetetlenül szerény. Pedig bőven lenne mivel büszkélkednie.
fotó: Királyvölgyi NoémiA szüleid színházi berkekben mozogtak, te pedig már 16 évesen a debreceni Csokonai Színházban léptél fel. A színészet a véredben van.
Olyan értelemben igazad van, hogy édesapám részéről a családom több tagja is a színházban dolgozott, én pedig gyerekként sokszor megfordultam a munkahelyükön. Sosem jelentettem ki, hogy mindenáron színész akarok lenni, inkább egy erős érzés alakult ki bennem a színházzal kapcsolatban. Ez volt a második hely az otthonom után, ahol biztonságban és jól éreztem magam.
Hogyan emlékszel vissza az első szereplésedre, a Rómeó és Júliára? Hogyan tündököltél Júlia szerepében?
Azt azért nem mondanám, hogy tündököltem. Három hónapon át a próbáim között, délutánonként kellett tanulnom, alig tudtam iskolába járni, de szerencsére nagyon segítőkész, megértő tanáraim voltak.
Ehhez azért elég nagy elhivatottság-tudat kellett, pedig az imént még azt mondtad, nem akartál mindenáron színész lenni.
Ha valamilyen feladatot rám bíznak, akkor azt szeretem tökéletesen elvégezni, nem érdekel, mennyi munkával jár. Csak akkor érzem jól magam, ha mindent megtettem azért, hogy a legjobbat nyújtsam.
Könnyebbséget, vagy nehézséget jelent, hogy a férjeddel, Csányi Sándorral ugyanaz a szakmád?
Ha nehézséget jelentene, nem lennénk együtt. Mindig megnézem a bemutatóit, mert ezek nagyon fontosak neki, az élete részei, én pedig az ő életének akarok a részese lenni. Tudni akarom, mire készült hónapokon át, mivel ismerem azt a folyamatot, ami megelőzi a premiert. A színészet mellett is rengeteg közös témánk van, ez csak egy része az életünknek. Esténként Sanyi imád tüzet rakni a cserépkályhánkba, kinyitni egy üveg bort, és beszélgetni jelentéktelen kis dolgokról.
Ám nemcsak ketten vagytok. A lányod, Luca három és fél éves. Megváltoztatott benned valamit az anyaság?
Nem tudom, ezt egy külső szemlélőtől kéne megkérdezned. Az biztos, hogy „sűrítettebben” kell élnem. Eddig ha volt egy napom felkészülni egy előadásra, most 2 órám van. Sokkal jobban kell összpontosítani, jelen lenni az adott helyzetekben. Mióta megvan Luca, folyamatosan azt próbálom kisakkozni, hogy semmi és senki ne sérüljön, egyszerre tudjak gyereket nevelni, háztartást vezetni és a színészetre is jusson időm.
fotó: Királyvölgyi NoémiSzínész szülők között felnőve elkerülhetetlen, hogy Luca előbb-utóbb megfertőződjön a színház világával. Érdeklődik már Luca a színészkedés iránt?
Nem szoktuk a színházba vinni, míg mi próbálunk. Az nem rá tartozik. De voltunk már bábszínházban, az Operában egy balettelőadáson, amit nyugodtan végigült. Szerintem a lényeg az, hogy megmutassuk neki, mennyi minden létezik a világon, mi minden lehet belőle, ha nagy lesz, de a legfontosabb, hogy biztonság és rendszer legyen az életében. Nem akarjuk befolyásolni.
A gyereknevelés mellett azért jut elég időd a munkára is, hiszen az amerikai Variety magazin a 10 leginkább figyelemre méltó európai filmes között említette a neved. Hogyan érintett a hír?
A Variety a Testről és Lélekről illetve a Budapest Noir filmek kapcsán készített velem egy interjút. Pár nappal később hívott telefonon Viki barátnőm Debrecenből. Olvasta, hogy a magazin beválogatott a 10 tehetség közé, és indulok is Hollywoodba. Amikor személyesen is találkoztam a másik 9 filmessel, mindenki a menedzserével, sajtósával jött. Az ő életük arról szólt, hogy országról országra, castingról castingra jártak, folyamatosan mennek a lehetőségek után. Én ezt nem tudnám megtenni, nem áldoznám fel a családi harmóniát ezért. Mindig az adott lehetőségeknek élek, amit maximálisan ki akarok használni.
fotó: Királyvölgyi NoémiBár a két film nagyon különbözik egymástól, most mégis arra kérlek, hogy válassz közülük. Melyiket élvezted jobban?
Nagy különbség, hogy a Budapest Noir 20, a Testről és Lélekrőlt pedig csak 4 napos munkát jelentett nekem. A Budapest Noir volt az első igazi, nagyfilmes főszerepem, amire mindig is vágytam, bár elég nagy teher volt.
Miért élted meg teherként a Budapest Noirt?
Miután túljutottam a többkörös castingon és végre megkaptam a várva várt szerepet, megijedtem: meg tudom csinálni? De ez csak egy rövid ideig tartott, azután elkezdődött a munka és már nem gondoltam semmi ilyesmire, csak élveztem a forgatást.
Hogyan emlékszel vissza a forgatásra?
Hajnalban bementem a sminkbuszba, és amikor 3 óra múlva kijöttem, nem 2017-ben, hanem 1936-ban találtam magam: korabeli lámpák, rengeteg korabeli jelmezbe öltözött statiszta, lovas kocsik és német katonák vettek körül. Egy teljesen másik világba csöppentem, majd amikor belenéztem a tükörbe, láttam, hogy én is ott vagyok, 1936-ban.
A Budapest Noir Kondor Vilmos regénye alapján készült. Találkoztál a forgatás alatt az íróval?
Tudod, ő inkognitóban dolgozik. Állítólag kétszer kint volt a forgatáson, de én nem tudtam róla, pedig úgy elmondtam volna neki, hogy az ő könyve miatt szerettem meg a krimiket.
Ha már az összehasonlításoknál tartunk, adja magát a kérdés: film vagy színház?
Film. Mivel a Budapest Noir most megy a mozikban, még nagyon ebben élek. Mindig az a munkám a legfontosabb, amin éppen dolgozom. A színházi szerepeim közül is sokat imádtam, például az Egyasszonyt, aminek a története is nagyon erős. Ennél a darabnál éreztem először azt, hogy fontos, amit csinálok. Ez egy nagyon jó érzés.
fotó: Királyvölgyi NoémiAhogy beszélgetünk, úgy látom, boldog, sugárzó egyéniség vagy, aki meg van elégedve az életével. Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az?
Legyen minden meg úgy, ahogy most van. Ami most van, az jó. Mondjuk, ha lenne még egy gyerekünk, az jó lenne. Mindig rájövök, hogy sok mindent lehet hajszolni, de ha lebetegedünk, kórházba kerülünk, akkor nincs semmi, az a legrosszabb, így ha erre gondolok, akkor mindig átértékelem a problémáimat.
