Az Élőkép Színház szőnyege nem repül, de keleti, interaktív és egyszerre négyen utazhatnak rajta. A társulat évről évre visszatérő intermediális előadásán egyidejűleg négy néző vehet részt.
Az egymás után több helyszínen zajló intermediális előadás személyes élményt nyújt néhány – művészi nyelven átszűrt és egybeszőtt – szufi megtapasztalási útról, jelképről. November 3-án, 4-én és 5-én naponta több alkalommal játsszák – immár hagyományosan – a Bethlen Téri Színházban.
A szőnyeg zarándoklatra hív a sivatag belsejébe, egy romvárosba, a fekete asszonyok különleges rózsakertjébe. Az egyidejűleg négy néző számára megtapasztalható előadás vizuális és gondolati látomásokon keresztül – képek, szövegek és érinthető díszletelemek segítségével – finoman és meditatívan vezet el egy keleti szőnyeg motívumaiból kirajzolódó valóság egyre mélyebb rétegeibe. A stációkat végigjárva személyes élményt kaphatunk egy – a keleti misztika által inspirált, művészi nyelven átszűrt és egybeszőtt – beavatási útról.
A szufi filozófiában – ami az előadást inspirálta – úgy tartják, hogy aki meghal, az esküvőt köt az örökkévalósággal. Zarándoklatunk célja pedig éppen az, hogy eljussunk egy lélek menyegzőjére az örökkévalósággal, és a megtett út alatt egy kicsit elgondolkodjunk a halál fényében az életről, újraéljük a búcsúzást egy-egy elveszített szerettünktől.
A szőnyeg egyik legfőbb különlegessége a korlátozott a nézőszám, hogy ne csak nézni, hanem tapintani is lehessen az előadás díszletelemeit, melyek akár érintésre meg is szólalhatnak. Előadásunkat tehát azoknak ajánljuk, akik érdeklődnek a keleti kultúra iránt, és akik szívesen vesznek részt egy meditatív sivatagi utazásban egy négy fős társaság szemlélődő tagjaként. Az utazás óránként indul.
„Az előadás sivatagi zarándoklatra hív – számomra meggyőző módon. A lényeg a befelé vezető utazás … bele kell mennünk a játékba. Egy félig komoly játékba, mely lehetővé teszi, hogy mind érdeklődésünk, mind vonzódásunk fölébredjen e bensőséges világ iránt – egyúttal mindenfajta, a bensőbe, a lélek közvetlenségébe vezető szellemi út és gyakorlat iránt.
A szőnyeg című előadás a maga keretei között teremtő és termékeny módon értelmez, ezzel teremt lehetőséget a bekapcsolódásra és a továbbgondolásra.”
(Bakos Gergely OSB: A szőnyegről lelépve, A szív c. folyóirat 2012/1)
Alkotók: Bérczi Zsófia, Tankó Barnabás
Sivatagtemplom fotók, könyv, a fekete asszony szövegei és hangja: Bérczi Zsófia
A szőnyeg meséjét írta, a szőnyegmotívumokat inspirálta: Tankó Barnabás
A szőnyeg meséjét elmondja: Szarka Fedor Guido
A rózsák szövegei: bölcsességek Antoine de Saint-Exupery Citadella c. művéből
A rózsák hangjai: Adele Eisenstein, Bársony Júlia, Birtalan Krisztina, Fenyvesi Boga, Kántor Kata, Ocztos István, Rimóczi István, Sarlós Ágnes, Szarka Fedor Guido, Szákás-Tóth Péter, Szilágyi Arnold, Tankó Barnabás, Tesfay Áron, Turós Eszter
A rózsák tervezője: Terebessy Tóbiás
Elektronikai fejlesztés: Csutorás Márton, Tankó Barnabás
A szőnyeg meséjének zenéje: Anuar Brahem
Énekhang: Alaleh Seyedahmadi
Kerengőzene: Mercan Dede
Hangfelvételek: Bérczi Zsófia, Tesfay Áron, Bársony Júlia
Könyvkötő: Kun Dorottya
Nemezkészítő: Vidák Anna
Üvegtechnikus: Pataki Attila
Díszműbádogos: Tankó Károly
Szoftverfejlesztés, elektronika, technika, világosítás: Tankó Barnabás
Koncepció, tervezés, rendezés: Bérczi Zsófia
További infókat az esemény Facebook-oldalán találsz.
