Nem telhet el halloween ijesztgetések és félelmetes horrorfilmek nélkül. Néha azonban nem is kell a hollywoodi filmiparra bíznunk, hogy ránk hozzák a frászt: a történelemkönyvekben is rengeteg ijesztő történetet találunk.
Nero
Íme, a történelem talán első hírhedt, megtébolyodott zsarnoka. Nero az I. században uralkodott a Római Birodalomban, és legközismertebb tette Róma felgyújtása volt. A legenda szerint azért égette porrá Róma nagy részét, hogy ihletet meríthessen költeményeihez, mivel a császár költőként is elismerésre vágyott. Nero a hatalmas tűzvészt a keresztényekre fogta, majd elrendelte üldözésük, melynek következtében Szent Péter és Szent Pál is életét vesztette. A császár hataloméhes anyját, Agrippinát száműzette, mostohatestvérét (akit anyja jobban kedvelt nála) megölette, de saját feleségét is erre a sorsa juttatta. Az őrült uralkodó, hogy elejét vegye az ellene szőtt összeesküvéseknek, kivégeztette a római arisztokráciát is, beleértve gyermekkori nevelőjét, Senecát. Ezután Hellászba ment, hogy részt vegyen az olimpián, ahol aztán szépen be is zsebelte az aranyérmeket. Valószínűleg a bírák számára ez volt az életben maradása kulcsa.
Stuart (Véres) Mária
Stuart Mária Anglia történetének zűrzavaros időszakában került trónra. VIII. Henrik egyetlen fia, VI. Edward alig néhány évet uralkodott. A fiatal király halála után VIII. Henrik lánya, Stuart Mária követelte magának a trónt. A gond csak az volt, hogy míg apja megtagadta a pápát és megalapította az anglikán egyházat (melynek ő volt a feje), Mária buzgó katolikus volt, ezért ismét államvallássá tette a katolicizmust. Ez rengeteg lázadást szült, melyeket Mária sorra levert, férje, a spanyol király (szintén hithű katolikus) Fülöp támogatásával. Fülöp Spanyolországból inkvizítorokat hozott magával, akik felkutatták és máglyán elégették az eretnekeket. Mária húgát, a későbbi I. Erzsébet királynőt házi fogságba vetette, és törvényt adott ki a protestánsok üldözéséről. Anglia népe olyan mérhetetlenül gyűlölte Mária királynőt, hogy nemcsak a véres jelzőt ragasztották rá, de miután elhunyt, több éven keresztül ünnepnapot tartottak a halálának évfordulóján.
Wu-Hou
Kína egyetlen császárnője nem volt szívbajos, amikor a hatalomért küzdött. A VII. században élt Wu-hou már 13 évesen a császár ágyasa lett, de a trónörökös, Li Zhi ágyába is befeküdt. Amikor Zhi lett az uralkodó, Wu-hou megölte a saját gyermekét és a császárnét gyanúsította meg a gyilkossággal, azt remélve, hogy így közelebb kerülhet a császári trónhoz. A nő végül addig keverte a lapokat, mígnem alig 30 éves korára ő rendelkezett a legnagyobb befolyással Kínában, miután pedig két fiát is elűzte a trónról, 65 éves korára császárnő lett. Azokat, akik megpróbáltak ellene szegülni, megölette vagy öngyilkosságra kényszerítette. Szadista hajlamai közismertek voltak. Wu-hou uralkodása idején erőszeretettel kínoztatta, csonkította meg ellenlábasait a nagy publikum előtt. Utolsó éveiben visszahívta az egyik fiát és kinevezte trónörökösnek, a miniszterek és tábornokok pedig arra kényszerítették a császárnőt, hogy vonuljon vissza, Wu-hou pedig nem tiltakozhatott.
Báthori Erzsébet
Kétségtelen, hogy a magyar történelem legbizarrabb, legvéresebb női alakja máig az erdélyi Báthori Erzsébet. A grófnő visszavonultan élt csejtei kastélyában, ahol a szóbeszéd szerint gyakorta kínozta szolgáit. Legendák jártak arról, hogy az öregedéstől rettegő Erzsébet a fiatal lányok vérében vélte megtalálni az örök fiatalság titkát. Ezért a vérükben nemcsak megfürdött, de meg is itta. A fiatalság „alapanyagából” nem tudott kifogyni, hiszen hatalmas földbirtoka összes szűz lányát a várába hívatta, hogy vérüket felhasználhassa. 1610-ben végül egyik legnagyobb ellensége, Thurzó György nádor fogta perbe, amit akár koncepciós perként is felfoghatunk. Ezalatt a grófnő a csejtei vára pincéjében raboskodott, itt is halt meg, mielőtt megszülethetett volna az ítélet. Nevének befeketítésében egyes vélemények szerint a két vejének is fontos szerepe volt: a férfiak Erzsébet földjére akarták rátenni a kezüket, melyeket a grófnő férje halála után örökölt meg.
