A Vámház körút és Határ út közé eső IX. kerület egyszerre belváros (Fővám tér, Ferenc körút) és külváros (József Attila lakótelep) bulis és nyugodt, kozmopolita és vidéki hangulatú.
A IX. kerület, vagy más szóval Ferencváros, nevét az 1792-től uralkodó Ferenc királyról kapta. A terület története több évszázadig nyúlik vissza: már a XIII. században is volt itt egy település, ez volt Szenterzsébetfalva, mely a török hódoltság idejéig virágzott, majd a mohácsi vész és Buda török elfoglalása után elpusztult.
Csak a törökök kiűzése után népesedett be és kezdett el fejlődni ismét a környék, elsőként a mai Kálvin térhez (egyúttal Pest városfalház) közel eső terület. A 18-19. században a mai Üllői úton haladtak végig a pesti vásárokra érkező, alföldi és erdélyi marhakereskedők. Az itt vonuló menetben sok vendéglős meglátta az üzleti lehetőséget, és sorra nyitották meg a Széna piac (mai Kálvin tér) közelében lévő fogadóikat és kocsmáikat.
A lassú fejlődésnek az 1838-as árvíz vetett végig, mely jelentősen megkárosította a házak csaknem négyötödét. Az 1867-es kiegyezés, majd a pár évvel későbbi városegyesítés, melynek eredményeként megszületett Budapest, mind hozzásegítették a IX. kerületet, hogy egyre népesebbé váljon. Ehhez járult hozzá a boldog békeidők beruházásai is, például a nagykörút vagy a Fővámcsarnok építése. Az 1860-as évekre a mai IX. kerület városias formát öltött, egymás után nyíltak a gyárak a Soroksári úton.
A IX. kerületben található a város legrégebbi lakótelepe, a József Attila lakótelep. Ezelőtt a 20. század elején épült kényszerlakótelep állt itt, melynek fénykorában 10.000 ember lakott az ügyetlenül összeeszkábált tégla- és faépületekben. A József Attila lakótelepet 1957-ben kezdték el építeni, és 1966-ig 7101 lakás készült el. Ma a város egyik leghatalmasabb panelrengetege.
