Kevesen vannak, akik ne ismernék a 2012-ben alapított, azóta a világ legnépszerűbb online társkereső platformjává fejlődött Tindert – néhányan hallomásból, az Y-generáció többsége mégis inkább „testközelből”. Tóth Anikó Dóra annyiban képez kivételt, hogy saját és ismerősei tapasztalatait papírra vetette. Az írónővel Jobbra húzott történetek c. új könyvéről, az online társkeresés jelenségéről és persze a Tinderről beszélgettünk.
Az első kérdés, ami az olvasókban felmerül veled kapcsolatban, talán az, hogy téged milyen személyes kapcsolat fűz a Tinderhez.
Egy hosszú kapcsolat után, kvázi gyógyulásként kezdtem el tinderezni. Önbizalomszerzés volt a cél. Gyorsan bejött, az első Tinder-randi után össze is jöttem egy sráccal. Miután szakítottunk, újra letöltöttem a Tindert, ezúttal pasikeresés céljából. Előtte írtam egy listát, rajta 47 ponttal, melyeknek meg kellett felelnie a jövendőbeli pasimnak. Azt a tippet kaptam, hogy ahhoz, hogy megtaláljam a nagy Ő-t, először fejben kell tisztázni, hogy mire vágyom, mit keresek. Összeírtam, gondoltam, örülhetek, ha olyat találok, aki a felének megfelel. Elkezdtem nagyiparban randizgatni, ami kb. februártól májusig tartott. A négy hónap alatt talán 10 pasival találkoztam, ha jól emlékszem, közülük csak egy volt, akivel többször is.
De azért volt pozitív tapasztalatod is?
Májusban feldobott az alkalmazás egy srácot, aki ismerős volt. Először nem tudtam hova tenni, majd rájöttem, hogy ő is paksi, mint én. Láttam, hogy szuperlájkolt, de mivel nem jött be annyira, vacilláltam egy ideig, majd mégis jobbra húztam. Elkezdtünk beszélgetni, mondta, hogy éppen a legjobb barátjával megy moziba. Ez a legjobb barát volt Jancsi, aki most már a férjem. Őt már korábbról ismertem, egy bandában dobolt. Néhányszor összefutottunk paksi koncerteken, de soha nem történt semmi köztünk. A barátja Tinder-profilján üzent, hogy találkozzunk, én meg naivan azt hittem, hogy csak barátkozni akar. Májusban vettük fel a kapcsolatot, augusztus elején megkérte a kezem, egy éven belül pedig összeházasodtunk.
Szigorúan véve nem a Tinderen ismerkedtünk meg, de a Tinder kellett ahhoz, hogy összejöjjünk.
Mi volt a legbénább szöveg, amivel Tinderen próbáltak felszedni?
Egy nős férfi megpróbált meggyőzni, hogy feküdjek le vele. Elmondása szerint a felesége sem bánta volna. Mindenesetre gyorsan szétválasztottam a matchünket.
Szerinted milyen céllal töltik le legtöbben a Tindert?
Elsősorban párkeresés és önbizalomnövelés céljából. Emellett nyilván vannak, akik csak nézelődnek, és senkinek nem írnak, na meg persze jó páran keresnek egyéjszakás kalandot. Nekem az volt az érzésem az interjúk alatt és után, hogy
amíg tindereznek az emberek, addig őszinték egymáshoz.
Akkor kezdődik el a kamuzás, ha személyes találkozáskor esetleg rossz az első benyomás, vagy becsúszik valami gikszer.
Pozitív jelenségnek tartod az online társkeresést?
Nem nevezném pozitívnak vagy negatívnak, inkább csak egy újfajta ismerkedési lehetőségnek. Valójában nem is tér el annyira az offline ismerkedéstől, hiszen általában élőben is a fizikai vonzalommal kezdődik minden. Csak ott nem egy képet húzol jobbra, hanem az illetőhöz mész oda.
Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy online beszélgetésből offline randi legyen?
Sok mindent le lehet szűrni az első mondatból.
Tinderen nem tökölnek az emberek,rögtön egyértelművé válik, hogy ki mit akar
– legyen az párkapcsolat, szex vagy szeretői viszony. Ha közös az érdek, és könnyedén halad a beszélgetés, egyenes út vezet az első randihoz.
Szerinted elkülöníthető az online és az offline világ?
Az emberek ma már meg sem próbálják elkülöníteni a kettőt. Mivel manapság nehéz ismerkedni, az online tér a való világ meghosszabbításává vált.
Lesz esetleg folytatása a Jobbra húzott történeteknek?
Szerintem igen, sosem fogynak el az izgalmas történetek. Jelenleg két mesekönyvön dolgozom, de tervben van néhány kortárs jelenségekkel foglalkozó riportkönyv is. Az egyiket a hetekben fogom elkezdeni.
