Hogy mi az egyik legjobb nyári időtöltés Budapesten? Még szép, hogy a Duna partján lazulni! Mi is ezt tettük. Ragyogó napsütés után naplemente a Duna-parton, zenei aláfestéssel, színes fényekkel, a Lánchíd pompás pesti hídtövében. Igen, ez a Pontoon kiülős bár adta lehetőség, amivel érdemes élni bármelyik nyári este folyamán.
Nem készültünk kifejezetten, igazán csak elindultunk egy pokróccal az Antall József rakparton, hogy le tudjunk úgy kuporodni az fák tövénél anélkül, hogy összemocskolnánk magunkat. Fél 9 után már tömve volt a Pontoon placc és környéke, a biciklinket is csak távolabb kötöztük a hajóállomás egyik korlátjához.
Már csak azért is itt akart lenni a Pontoon előtt összegyűlt tömeg, mert ezen a hétfő estén is jazzelésre hívta a budapestieket a Monday Session sorozat, ez alkalommal a csodás hangú Harcsa Veronikával.
Még Zanzinger szóló koncertjének legvégét is elcsíptük, de nem másztunk be a színpad köré, inkább csak élveztük az esti fényjátékokat, Budapest mozgalmas nyugalmát.
Egészen az utolsó fényfoszlányig elért a tekintetünk, közben iszogatva, beszélgetve, néha egy kicsit belebambulva a környezet miliőjébe, majd rácsodálkozva nagyjából ezredik alkalommal is a kivilágított Lánchíd markáns jelenlétére.
Közben teljesen eltűnt a nap, és a sötétben elkezdett énekelni Harcsa Veronika, a Mörk dobhangja Szabó Dani prezentálásában. Közreműködtek még az Amoeba gitárosa és szinti kütyüse Sági Viktor ’Vanis’ és Molnár Bencze, na és a Makrohang basszus hangja, Gyányi Marcell.
Nem esett túl jól felállni az ellazult nyugalmunkból, de nem lehetett kihagyni, hogy közelebb ne fáradjunk a hangosításhoz. Mert a Duna-parton azért nem tolják túl a hangerőt, érthető módon, de talán ez azért is jó, mert akit igazán érdekel az aktuális fellépő, az vegye is a fáradtságot, hogy közelebb csúszik a befelé lejtő hangörvénybe.
Főleg, ha ott Harcsa Veronika hangjára és ilyen kíséretre lehet lelni.
Még továbbra is keresem arra kérdésre a választ, hogy miként jöhetnek ki ilyen hangok ebből a laza és közvetlen nőből, de ennél kellemesebb zenei élményt nem nagyon tudnánk megemlíteni.
Az biztos, hogy a Vera a közvetlenségéből fakadóan tudta azt is, hogy mit mondjon az összegyűlteknek, jót mosolygott mindenki, amikor elhangzott ez a gondolat:
„Nincs több számunk, soha nem is volt, mindent improvizáltunk!”
Igen, ezek a gondolatok egészítik ki a zenei művészet végtelen hatalmát, illetve az olyan zenék improvizált másolása, mint Erykah Badu – Sometimes című dala, ami így szólt a hirtelen rögtönzött pillanatban:
Mi pedig örültünk, hogy ott voltunk, beszélgettünk, jót nevettünk, elfelejtettük a hétköznapokat, a velük járó problémákat és feltöltődve tekertünk haza a Duna partról, ahonnan Harcsa Veronika úgy engedett el minket nagyszerű koncertjükről, ahogy azt most én is teszem:
„Éljen a nyár!”
A PONTOON hangulathoz álljon itt még néhány képes pillanat!
