A Budapest100, a nyitott házak hétvégéje idén április 22-23-án zajlik, témája a rakpart. A Duna két partján ötvennégy megnyitó épület és huszonnyolc kísérőprogram, közöttük séták, lakástúrák, háztörténeti séták és kiállítások, koncertek, sőt közösségi kertszépítés is várja az érdeklődőket.
Az érintett Duna-parti lakóközösségek, intézmények az épületek korától függetlenül vesznek részt a programban, sőt az idei Budapest100 egyik érdekessége éppen az, hogy a 18. századtól napjainkig, a régi paloták mellett modern és kortárs épületek is helyet kapnak a látogatni valók között. A Budapest100 a rakpartok házaiban a speciális helyszín páratlan előnyeit és kétségtelen hátrányait is bemutatja, miközben hagyományainak megfelelően közkinccsé teszi az itt élők és a középületekben dolgozók történeteit.
A Rakparton régi és új lakóházakba, intézményekbe léphetnek be az érdeklődők, templomokat, köztéri alkotásokat nézhetnek meg és művészekkel, építészekkel, írókkal, költőkkel, zenészekkel, kutatókkal, egyházi emberekkel is találkozhatnak. Az események részletesen böngészhetők a rendezvény honlapján, sőt az önkéntesek és lakók által közösen szervezett programok mellett a látogatható házak oldalain elolvashatók a kutatók által gyűjtött történetek.
A Budapest100 hétvégéje idején minden szabadon és ingyen látogatható.
Letölthető programfüzetet itt találod.
Hogyan alakult ki a rakpart, mi jellemzi a víz mentén épített házakat?
A folyópart gyakorlatilag egyidős a város(okk)al, de a rakpartnak mint rendezett, rakodásra alkalmas kikötő és árvízvédelmi műszaki létesítménynek viszonylag rövid története van: több szakaszban épült ki, első része még a 1860-as évek végén egy magán cég kezdeményezésére, de kiépítése csak a századforduló után fejeződött be. Azóta megemelték 1876-ban, majd 1891-92-ben, a 20. században pedig az autóközlekedés miatt kibővítették. Most a forgalom gyakorlatilag elvágja a városlakókat a folyótól, ezért állandó téma hogy ezt hogyan lehetne megváltoztatni.
A rakparti házakon nyomot hagyott a magyar történelem, de a belvároshoz hasonlóan több a 19. század végi – 20. század eleji épület. A klasszicista Duna-sor (18. sz. vége -19. század eleje) volt talán az egyetlen, amelyet egységesnek tekinthetünk, de részben már csak emlék. Nagyjából egykorú, azonos párkánymagasságú térfal övezte a folyó egy szakaszát (kb. a Deák Ferenc utca és Piarista utca közti rész)
A rakparti házak jelentős része klasszikus belső udvaros társasház. Különösen a budai oldalra jellemző, hogy a bejáratuk nem feltétlenül a rakpartra nyílik. Ennek egyik oka lehet, hogy a mögöttük lévő utca vagy a házak közötti kis tér volt a főútvonal, amelyen keresztül a lakók maguk közlekedtek – ne feledjük, hogy a rakpart ezen házak építésekor (a 19. század második felében) még elsősorban a kereskedelem színtere volt. A másik ok pedig minden bizonnyal az árvízvédelem volt, hogy ily módon is óvják a ház belsejét a közeli Duna esetleges kiöntésekor.
A Budapesten nagyon ritkán megtalálható barokk épületektől (Batthyány tér, Március 15. tér) kezdve a 2000-es években készült modernekig mindenféle korú, stílusú és funkciójú ház megtalálható a rakpartokon.
A fotókon látható rajzokat Szoboszlay András készítette.
