Ezüstérem egy óra munkáért cserébe – Interjú az ARC plakátpályázat második helyezettjével

Az ARC 2000 óta a kreativitás szabadságáról szól. Korlátlanul pályázhat bárki, és a kiállítások is nyitottak, éjjel-nappal ingyenesen megtekinthetők. Már 17 éve kreatív gondolatokat, véleményeket bemutató és véleményformáló képkulturális eseményként vesz részt a társadalmi folyamatokban. Ma már hagyománnyal rendelkező része a budapesti kulturális kínálatnak, jelentősége a kiállításokon is túlmutat. Idézik, beszélnek róla, hivatkoznak rá.

Idén 17. alkalommal “Vigyázat, civilek!” címmel került kiírásra az ARC plakátpályázat, amelyre július közepéig várták a kreatív, szókimondó plakátokat. A beküldött művek legjobbjaiból kiállítás nyílt, ami ingyenesen megtekinthető a már megszokott helyen, a Hősök tere melletti Ötvenhatosok terén. A pályázat dobogósaival, illetve különdíjasával beszélgettünk. Alább a második helyezett Pásztor Dániel válaszolt kérdéseinkre.

Pásztor Dániel: Az értékes vödör

Mit kell tudni rólad?

Debrecenben születtem, de már egy ideje Budapesten dolgozom. Ha jól emlékszem, 2002 környékén adtam rajzolásra a fejem, amivel nem voltak túlzottan nagy jövőképeim, míg a gimnáziumi osztályfőnököm tanácsára nem jelentkeztem a Debreceni Művészeti Akadémiára, amit el is végeztem Alkalmazott Grafikus szakon. A vizsgáimat követően szerencsére el is tudtam helyezkedni a szakmámban. Mára már pályát váltottam, és Sitebuilddel foglalkozom, de nem adtam fel teljesen a grafikai pályámat.

Idén jelentkeztél először az ARC-ra?

Legelőször a 10. ARC pályázatra jelentkeztem, inkább kevesebb sikerrel, de egy alkalomtól eltekintve minden évben újra próbálkoztam, majd 2015-ben megtörtént az áttörés, és beválogatták két munkámat is, amit hatalmas sikernek könyveltem el. Azóta a tavalyi kiállításra is sikerült beküzdenem magamat hat plakáttal, amiből az egyik nagy meglepetésemre különdíjat kapott majd a közönségszavazást is megnyerte.

Több pályamunkát is beadtál idén?

Idén több plakáttal is készültem, amiből kettő került be a kiállítók közé.

Hogyan született meg a díjazott plakátod ötlete, mennyi ideig dolgoztál rajta?

Elég sokat utazom metróval, így esős időkben nehéz volt nem észrevenni, hogy a legváratlanabb helyeken találkoztam hasonló jelenségekkel az útjaim során. Rögtön fel is jegyeztem magamnak egy plakátötletként, majd később fél év pihenés után, a pályázat kihirdetését követően újra elővettem. Maga az ötlet egy pillanat alatt beugrott és a plakát elkészítése sem tartott tovább egy óránál.

Ha rövid leírást kéne készítened hozzá, mit tartanál a legfontosabbnak elmondani?

Már egy jó ideje szemet szúrt a téma, hogy mi magyarok a legkülönfélébb élethelyzetekben megtudjuk csillogtatni kreativitásunkat, ha arról van szó, hogy fillérekből oldjunk meg olyan problémákat, amit a saját spórolásunk okozott. Ha körbenézünk az utcákon, nagy számban találkozhatunk hasonlókkal, amik már néha a humor határait feszegetik.

Ha szóban, nem plakátban kéne megfogalmazni a pályázat fő kérdését, mit mondanál, ki civil? Te civil vagy?

A plakátom nem fűzhető szorosan az idei témához, inkább a saját környezetünket kritizálja. Szerintem mindenki civil, saját önálló akarattal, véleménnyel és döntéssel, még ha olyan is előfordul, hogy ebben korlátozzák, vagy lemond erről, de valószínű, hogy ez ennél jóval összetettebb.