Rengeteg helyen megfordult élete alig több mint 26 éve alatt Petőfi Sándor, így nem meglepő, hogy Pesten is több ízben látogatást tett az 1840-es években. Rendhagyó reformkori sétára invitálunk most benneteket, melyen Petőfi Pesten töltött napjainak nyomába eredünk.
Zrínyi Vendégfogadó és Kávéház (a mai Astoria szálló)
Petőfi pesti napjainak fontos helyszíne volt a mai Múzeum körút és Kossuth Lajos utca sarkán álló Zrínyi Vendégfogadó és Kávéház, melynek helyén napjainkban a nagy múltú Danubius Hotel Astoria, illetve annak étterme és kávéháza, a Café Astoria várja vendégeit. Az 1824 és 1910 között működő Zrínyi Vendégfogadó és Kávéház az első évtizedekben tivornyázó uraktól, hamiskártyásoktól, uzsorásoktól és csalóktól volt hangos, akik hajnalig mulattak a cigányprímások által húzott nótákra.
1844 végétől Petőfi néhány hónapot élt a fogadó mellett álló épületben, amely egykor Kölber Jakab kocsigyártó háza volt. Ez idő alatt két jelentős művén, A helység kalapácsán és a János vitézen dolgozott, de állítólag többször ellátogatott a Zrínyi fogadóba is lazítani. A kávéházzal szemben ekkor már állt a színjátszás első pesti otthona, a Nemzeti Színház épülete, ahonnan szintén gyakran jártak át a fogadóba a kor színészei, énekesei.
Vadászkürt szálló (Türr István utca 5.)
A Duna közelében álló egykori Vadászkürt szálló az 1840-es években 60 szobával, kávéházzal, étteremmel, sörházzal és borházzal várta a vendégeket, akik nyaranta akár az Aranykéz utcai teraszon is kávézhattak. A vendégfogadóban működött az Árkádia télikert, ahol zöldellő fák és növények közt bújtak meg a terített asztalok, illetve egész Pesten egyedülálló módon „folyóvizes mosdókat” használhattak a vendégek. A vizet ugyanis a falban lévő tartályokban tárolták, amit egy csapból a márvány mosdókagylóba engedhettek a vendégek.
A kor izgalmas újításokkal büszkélkedő szállója Petőfit is elcsábította, hiszen a költő feltehetőleg itt tartotta legénybúcsúját 1847 szeptemberében.
Schiller-ház (Dohány utca 16-18.)
Petőfi újdonsült feleségével, Szendrey Júliával 1847 novemberében költözött be első közös otthonukba, a Dohány utcai albérletbe, amely egy háromszobás, tágas, világos lakás volt. Schiller Károly egyemeletes házának első emeleti lakása azonban túl drágának bizonyult a friss házasoknak, így társbérlőként Jókai Mór költözött be melléjük. Így vált a lakás az 1848-as forradalmat előkészítő viták, eszmecserék és felolvasások egyik legfontosabb helyszínévé.
Petőfi és Júlia szerelméről itt írtunk bővebben >>
Március 15-e eseményeit maga Petőfi jegyezte le forradalmi naplójában, amiből kiderül, hogy Jókai Mórral, Bulyovszky Gyulával és Vasvári Pállal a Dohány utcai albérletben kiáltványt szerkesztettek, mielőtt átmentek volna a legendás Pilvax kávéházba, ahol várta őket a forrongó ifjúság.
A Schiller-házat az 1900-as évek elején lebontották, helyére pedig egy gyönyörű neobarokk bérpalotát építettek, ami ma is áll.
Pilvax kávéház (Petőfi Sándor utca 7.)
Pest belvárosában, a mai Pilvax-közben működött egykor az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legendás helyszíne, a Pilvax kávéház. Petőfi és a fiatal értelmiség számos tagja, többek között a Petőfi alapította Tízek Társasága, majd valamivel később a márciusi ifjak is itt gyűltek össze megvitatni a közélet fontos kérdéseit. A fiatal irodalmárokhoz jogászokból és egyetemistákból álló körök is csatlakoztak.
Az eszmecserék mellett a vendégek jókat ettek-ittak, biliárdoztak, kávéztak, hazai és külföldi újságokat olvastak a Pilvaxban. Voltak, akik annyi időt töltöttek itt, hogy ide címeztették a leveleiket, míg Petőfi és Jókai névre szóló dákóval biliárdozhattak. Szintén ekkoriban debütált Pilvax Károly kávéháztulajdonos rövidesen nagy népszerűségnek örvendő fűszeres mokkája, ami egy ánizzsal és vaníliával ízesített kávélikőrt takart, és a legenda szerint maga Petőfi is előszeretettel fogyasztotta.
1848. március 15-én a Dohány utcai albérletből Petőfi és társasága a Pilvaxba sietett, hogy pontokba szedjék a forradalom követeléseit és megfogalmazzák a 12 pontot. Petőfi visszaemlékezése szerint itt hangzott el először a Nemzeti dal című vers, ami aztán nyomtatott röplapokon jutott el a város minden pontjára.
Innen indult tehát a forradalom.
Még a forradalom évében átnevezték a kávéházat, ami Petőfi kezdeményezésére a Szabadságcsarnok nevet kapta. A szabadságharc bukása utáni években a kávéházat több tulajdonos is üzemeltette eltérő neveken, mígnem az 1910-es évek elején lebontották az épületet városrendezési okokból. Jelenleg a nevet megtartó Pilvax Kávéház & Étterem emlékezik meg a forradalmi időkről a Pilvax-közben.
Marczibányi-ház (Rákóczi út 12.)
Petőfi utolsó pesti lakhelyeként tartjuk számon az egykor a Rákóczi út és a Síp utca sarkán álló Marczibányi-házat, ahol először 1844-45 környékén vett magának kvártélyt barátjánál, Egressy Gábornál, a Nemzeti Színház kiváló színészénél. Egressy feltehetően ekkoriban készítette Petőfiről azt a dagerrotípiát, amit ma az egyetlen hiteles Petőfi-fényképként őriz a Petőfi Irodalmi Múzeum.
Másodszor 1849 májusában költözött be a Rákóczi úti házba a költő, ezúttal feleségével és a néhány hónapos Zoltánnal együtt. A második emeleti lakásban három szoba volt, melyből kettő a Dohány utcára, egy pedig az udvarra nézett. Alig néhány héttel a költözés után, a várost fenyegető orosz hadsereg miatt, július 3-án a családnak el kellett hagynia Pestet, ahová Petőfi már soha nem is tért vissza.