A főváros egyik legnépszerűbb utcája a mai napig rengeteg szórakozóhelynek ad otthont, ám azt a legvadabb álmainkban sem gondolnánk, hogy korábban milyen partikat tartottak itt.
A 19. század első vigalmi negyede a mai Király utca területén volt, ahol egymást követték a széles körben nagy sikernek örvendő rossz hírű bordélyházak és mulatók. A sokszínű felhozatalból határozottan kiemelkedett az utca 15. házszáma alatt található háromemeletes bérház, ami a legendás Kék Macska mulatónak adott otthont.
A saroképületet Pollack Ágoston tervei alapján készítették el, ami mielőtt világhírű szórakozóhellyé nőtte ki magát, egy lokál és egy jól menő söröző működött a falain belül.
A színészként is gyakran fellépő Feistinger János 1855-ben nyitotta meg a külföldön csak Blaue Katze néven emlegetett Kék Macska mulatóját, ami hivatalos besorolása szerint dalcsarnokként funkcionált. Ennek oka nem volt más, mint hogy csak így kaphatott engedélyt a rendőrségtől, hiszen a valódi, kétes tevékenysége miatt aligha maradhatott volna fent.
A nagyon hamar nagy népszerűségre és sok törzsvendégre szert tevő pesti mulatóban minden megtalálható volt, ami csak kellett a felhőtlen szórakozáshoz: remek fogások, végtelen mennyiségű alkohol és természetesen a jobbnál jobb produkciók. A színpadot egymásnak adták át az artisták, humoristák, bűvészek és kupléénekesek, de a legnagyobb sikert a ledér táncosnők váltották ki, akik igény esetén egy előadás után szívesen vonultak el a tehetős vendégekkel.
A meglehetősen pikáns produkciókat felvonultató helynek hamar híre ment külföldön is, aminek köszönhetően nemcsak távoli vendégek érkeztek, de felléptek Európában népszerű bűvészek és táncosok is.
A Király utca cicái
Míg a cégérben is visszaköszön a macska alakja, mégsem a cicákra kell asszociálnunk, hiszen a megnevezés a hely profilját adó hölgyekre utal.
A Király utcában ebben az időben egyébként négy cicáról elnevezett mulatótól is visszhangzott a környék, ám a Kék, Fekete, Vörös és Tarka mulatók közül egyértelműen a legelső vívta ki a legnagyobb elismerést.
A macska megnevezés egyébként nemcsak Magyarországon vált be, Párizs leghíresebb mulatója, a Chat Noir nevében is feltűnik, hiszen a chat franciául macskát jelent.
Kék Macska a magyar irodalom soraiban
A mulató népszerűségét az is jól mutatja, hogy a kor neves és szórakozásra mindig kapható emberek figyelmét is felkeltette, az itt töltött remek órákat pedig többen meg is örökítették.
A hely egyik törzsvendége, Mikszáth Kálmán a kiélt sanszonett-énekesnők, a frivol couplettek hajlékaként írta le a mulatót, Jókai Mór pedig a következőket írta:
Mindennap ugyanazok a chansonettek, az előre ismert több mint kétértelműségekkel; ugyanazok az énekesnők, hol szőke hamis hajjal, hol barnával, az a visítozás, kiabálás, ser, bor, puncs, szivar és hajkenőcs-bűz, merész táncfigurák és őszinte oldalbadöfések, szalicilsavas pezsgő, s hölgyek, akiknek az is jó.
Porzó, vagyis dr. Ágai Adolf, a kor legendás humoristája az Utazás Pestről – Budapestre című szövegében örökítette meg a Kék Macska hangulatát:
Az efféle mulatóhelyek anyaintézete Budapesten a Kék Macska, melynek nagyobb volt a híre külföldön, mint Petőfinek, a tokaji bornak, magyar lónak, sőt még, mint a tiszaújlaki bajuszpedrőnek, pedig az utóbbi mindenütt kapható, az Arany-szarvtól az Északi-sarkig. Jártak is csudájára e karmos állatnak. Helyébe azonban inkább oda illett volna a kék disznó. Ami a dalcsarnokban hangzott, az nem volt nyávogás, az röfögés volt: mégpedig olyan, hogy a dragonyos káplár is belepirulhatott.
Illusztris vendégek és helyi legendák
Az írók mellett visszatérő vendég volt Szemere Miklós ügyvéd, illetve Károlyi, Esterházy, Festetics és a Széchenyi grófok is, akik előszeretettel vitték hírét a pikáns táncosnők előadásának. A híres magyar törzsvendégek mellett, számos külföldi híresség is megfordult a Kék Macska estéin, sokan közölük pedig jelentős emléket hagytak maguk után.
Itt mulatott például Lajos Fülöp francia király unokája, Lajos Fülöp Albert orleans-i herceg, Párizs grófja, és I. Milán szerb király is.
1881. május 15. éjjel egy nem mindennapi vendég is érkezett, aki nem volt más, mint a walesi herceg, aki később VII. Edvárd néven Nagy-Britannia királya és India császára lett. A legenda szerint egy bohózat megtekintése után beleszeretett a hely üdvöskéjébe, Waldau Jeanettbe, ám édesanyja, Viktória királyné hamar véget vetett a kapcsolatnak a lány kétes megítélése miatt.
A legmeghatározóbb emléket azonban Otto von Bismarck birodalmi kancellár fia, Herbert hagyta, aki későbbi feleségét köszönheti az itt töltött időnek. A történet szerint a részegen és meztelenül dorbézoló férfi egy jól sikerült előadás utáni orgia során találkozott gróf Hoyos Margit Malvin úrhölggyel. Az este olyan jól sikerült, hogy utána is tartották a kapcsolatot, 1892-ben egybe is keltek, ami után elvileg mindketten felhagytak pikáns hobbijaikkal.
Egy korszak vége
A több tulajdonosváltást is megélt Kék Macskában végül 1893-ban húzták le a rolót, amikorra már a vendégek színvonalának csökkenése miatt egyre több kellemetlenség és balhé alakult ki.
Az épület később egészen más miatt került be a város emlékezetébe, hiszen itt húzódott a pesti gettó fala, aminek emlékét ma egy tábla is őrzi.
Merüljetek el az orfeumok világában:
FunzineKiemelt kép: Fortepan/Chuckyeager tumblr
