A Népszínház utca ma sokak fejében inkább a nyolcker egyik leghírhedtebb, kétes megítélésű helyeként él, ahol egymás mellett van jelen a nigériai, kasmíri, török vagy koszovói budapesti közösség mindennapja, a kissé kaotikus utcakép, a Népszínház TV és a környéket övező, nem mindig hízelgő hírnév. Azonban, ha egy kicsit hátrébb lépünk, hamar kiderül, hogy az utca valójában egy nyitott történelemkönyv: szecessziós homlokzatok, legendás lakók és meglepő történetek bújnak meg a vakolat mögött.
Pest legmodernebb utcája
Sokan nem is gondolnák, de a 20. század elején a Népszínház utca Budapest egyik legmodernebb és legdivatosabb utcájának számított.
Nevét az 1875. október 15-én megnyílt Népszínházról kapta, amely később a Blaha Lujza téren álló, azóta már lebontott Nemzeti Színház épületével vált a város egyik legfontosabb kulturális központjává. A színház közelsége mágnesként vonzotta a korszak művészeit és közéleti szereplőit, akik közül sokan ebben az utcában éltek, így a környék hamar a pesti kulturális élet pezsgő színterévé vált.
Az utcakép ennek megfelelően látványos fejlődésen ment keresztül a századfordulót követően: a bérházak homlokzatai szinte versengtek egymással abban, melyik tud merészebb, kreatívabb és korszerűbb lenni. Így talán nem is meglepő, hogy az utca legjelentősebb épületei az 1910-es években épültek, az építészetileg és várostörténetileg is meghatározó házak pedig izgalmas történeteket is őriznek.
Népszínház utca 19. – A Harsányi-ház
A Népszínház utca egyik különleges hangulatú bérháza már első pillantásra is múltjáról mesél: a fémborítású kapu mögött egy olyan épület rejtőzik, amely nemcsak építészeti, hanem várostörténeti szempontból is figyelemre méltó.
A ház nevét megrendelőiről, Harsányi Ferencről és Harsányi Adolfról kapta, akik a századforduló Budapestjének tehetős és befolyásos vállalkozói közé tartoztak. Nevük az irodalmi életből is ismerős lehet: a New York kávéház csak azután nyerte el legendás rangját, hogy 1900-ban Harsányi Adolf és testvére átvette annak vezetését.
A testvérpár 1911 januárjában, feleségeikkel közösen vásárolta meg a Népszínház utcai saroktelket, ahol egy korszerű, reprezentatív bérházat kívántak felépíteni. A tervezéssel sógorukat, Lajta Béla építészt bízták meg, aki a korszak egyik leghíresebb alkotója volt.
Az épület formálása jól illeszkedik Lajta más munkáihoz: homlokzata az Erzsébetvárosi Bank és a Lajta-üzletház stílusát idézi, erkélyekkel, gazdag ornamentikával. Nem véletlen, hogy a ház nemzetközi figyelmet is kiváltott: Bruno Taut német építész 1929-ben megjelent, a modern építészet egyik alapművének számító Die Neue Baukunst in Europa und Amerika című könyvében fényképeket is közölt róla.
Az épület tervezésekor Lajta Béla hozzá méltó merész megoldásokkal élt. Bár a korabeli szabályozás csupán négy emelet építését engedélyezte, ő hétemeletes házat tervezett. Az engedélyezés végül több tényező szerencsés együttállásának köszönhetően valósulhatott meg: ebben szerepet játszhatott a megrendelők jelentős társadalmi befolyása, valamint az is, hogy a városi építési szabályzat ekkor éppen átalakulóban volt.
A ház 1912-ben készült el, amit egykor a bejárat felett elhelyezett római számok is jeleztek – mára ezekből csupán egyetlen „C” betű maradt fenn. A Harsányi család mellett több ismert alkotó, köztük a szintén elismert építész, Kozma Lajos és maga Lajta Béla családjának tagjai is itt laktak.
A 20. század második felében az épület arculata tovább rétegződött. A sarkon sokáig látható volt a hetvenes évekből származó neonreklám, ami az egykori Alkalmi Áruház emlékét őrizte, ahol valaha konfekcióruhát árusítottak.
A sokáig omladozó épület felújítására végül 2019-ben került sor: azóta pedig már nemcsak szépen renovált homlokzatával, de élénk bordó színével is kitűnik a többi épület közül.
Népszínház utca 22. – A Polgári Serfőzde bérháza
A Népszínház utca egyik legimpozánsabb bérháza 1906-ban épült a kőbányai Polgári Serfőzde megbízásából, Vidor Emil tervei alapján. Az épület tömbje, különösen a Kiss József utca sarkán álló része, nemcsak méretével, hanem különleges díszítésével is kitűnik a környék házai közül: ez a ház rejti az utca legnagyobb udvarát, és homlokzatán egy monumentális, mintegy 60 négyzetméteres üvegmozaik is helyet kapott.
A mozaik terveit Dudits Andor készítette, kivitelezése pedig Róth Miksa világhírű műhelyében történt. A három részre tagolt kompozíció középpontjában Gambrinus király, a sörfőzők és sörivók legendás patrónusa jelenik meg, amint söröshordókkal megrakott diadalszekerén vonul.
A két oldalsó mezőben egyrészt a dolgozó emberek, másrészt a vadászatról visszatérő kíséret látható. Természetesen a motívumok kiválasztása nem véletlen, egyfajta vizuális reklámként is szolgált az építtető sörfőzdére.
Az épület nemcsak ipartörténeti és művészeti szempontból jelentős, hanem irodalmi vonatkozásai miatt is figyelemre méltó. Itt működött egy ideig A Hét című folyóirat szerkesztősége, és itt zajlott Molnár Ferenc író és Vészi Margit viharos házasságának egy szakasza is.
Kapcsolatuk már a kezdetektől fogva konfliktusokkal terhelt volt: a család akarata ellenére házasodtak össze, majd az épület egyik lakásába költöztek. Együttélésük azonban korántsem volt harmonikus, veszekedéseik gyakran visszhangoztak a ház falai között, és végül a kapcsolat a férj erőszakos viselkedése miatt fel is bomlott.
A ház állapota a 20. század során fokozatosan romlott, azonban a 21. században megindult a helyreállítása. A 2015-ben kezdődő felújítási munkák eredményeként 2019 óta a homlokzat ikonikus mozaikja is teljes pompájában tündököl, így mindenképpen érdemes megcsodálni, hogyha az ember a környéken jár.
Népszínház utca 37. – A Goldberger-ház
Az épület 1909 és 1911 között, Goldberger Ármin fuvaros és felesége megbízásából készült, a korszak jelentős építészpárosa, Löffler Béla és Löffler Sándor tervei alapján. A Löffler testvérek legismertebb munkája a Kazinczy utcai ortodox főzsinagóga, amely meghozta számukra a széles körű szakmai elismerést, ezt követően váltak a főváros keresett és sikeres tervezőivé.
A ház stílusában izgalmas átmenetet képvisel: egyszerre hordozza a szecesszió ornamentális, díszítő jellegét és az akkoriban kibontakozó art deco letisztultabb formavilágát, így tökéletesen tükrözi a 20. század eleji építészeti változásokat Budapesten.
A ház földszintjén alapította meg 1922-ben Naegele Géza az Üdvözítő patikát, amely hosszú időn keresztül a környék fontos egészségügyi intézménye volt. A gyógyszertár még a 20. század közepén is működött: a hatvanas évek elején Frankel Amália vezette, aki a híres főorvos, a József Attilát is kezelő Rapaport Sámuel felesége volt.
Az épület története azonban nemcsak építészeti szempontból jelentős, a második világháború idején sok környékbeli társával együtt csillagos ház besorolást kapott. A csillagos házak azok a budapesti lakóépületek voltak, amelyeket az 1944. június 16-án kiadott rendelet alapján a zsidó lakosság kényszerű elhelyezésére jelöltek ki.
Az elnevezés onnan ered, hogy az érintett házak bejáratát sárga, hatágú Dávid-csillaggal kellett megjelölni, jól látható módon jelezve az ott lakók jogfosztott helyzetét. Ez az időszak nem meglepő módon az épület történetének egyik legsötétebb fejezete, amely szorosan kapcsolódik Budapest holokauszttörténetéhez is.
Az épületen ugyan a mai napig megfigyelhető az egykori díszek sokasága, állapota sok társához hasonlóan várja, hogy eredeti pompájában díszeleghessen.
Funzine
