Emlékszem, mikor néhány évvel ezelőtt, egy csípős őszi reggelen felkerekedtem, hogy a napindító kávémat az óbudai This Is Melbourne Too kávézóban kortyolgassam el. Felpattantam a HÉV-re, majd le az Aquincum megállónál, hogy innen közelítsem meg a gőzölgő feketét kínáló kávézót. Mivel korábban nem voltam ismerős a környéken, így arra a legkevésbé sem számítottam, hogy olyan elvarázsolt miliőbe csöppenek majd mint az Óbudai Gázgyári lakótelep és annak varázslatos világa.
Mikor először, tudatlanul betoppantam erre a helyre, előbb a házak mögötti kiskertekre lettem figyelmes, ahol az utam is elvezetett. Nem tudtam pontosan hol járok, de a hangulat meseszép volt. Bár akkor a sárguló őszi falevelek, na meg a telep fakósárgára festett házai még elragadóbbnak hatottak, bizton állíthatom, hogy minden évszakban megtalálni e gyöngyszemnek a sajátos báját.
Mint utólag kiderült az Óbudai Gázgyári lakótelepen tébláboltam azon a reggelen, ráadásul csak az egyiken, a munkástelep részén, merthogy a jelenlegi Graphisoft park ellenkező oldalán van egy másik is, amely a tisztviselőknek lett felépítve ugyanabban az évben, 1914-ben. Ezen a ponton jól gondoljuk, hogy a lakótelep valójában a gázgyári dolgozóknak lett építtetve, mert bizony így is van, a gázgyár megnyitása előtt már beköltözhettek a közműszolgáltató dolgozói és munkásai a lakásokba, akik gyakorlatilag szomszédsági közelségben a gázgyárral tudták végezni feladataikat.
A gázgyárat egyébként már megnyitása előtt is a korszak legkorszerűbbjeként emlegették a kontinensen, ami az akkori Budapest szélére, peremére épült, ezért is volt indokolt a köré felhúzott lakótelep, hogy a dolgozók a lehető legkevesebb ingázással tudják azt megközelíteni. A lakótelepi élet azonban nem állt meg annyiban, hogy pusztán csak lakhatásra volt alkalmas, legnagyobb báját az adja, hogy egy külön világba nyújt bepillantást, egy várost a városban. Éppen olyat, ahol megállt az idő. Valaha itt művelődési ház, bolt, fodrász és az igények szerinti legkülönfélébb szolgáltatás elérhető volt gyakorlatilag karnyújtásnyira. Az itt lakóknak tehát kevés esetben kellett kilépnie a lakótelep biztonságot adó épületsorai közül, ahol ha sétát tesz az ember nem kevésszer tör rá az az ismerős érzés, mintha ezt vagy azt a házat már látta volna valahol.
Első blikkre nekem egyébként A falu című film jutott eszembe, mind sejtelmes hangulatában, mind kisugárzásában csak erre a filmélményre tudtam asszociálni, mert egy külső ingerektől és behatástól óvott, míg belülről egy nagyon is élő, legalábbis valaha élő elzárt kis mesevilág elevenedett meg a szemem előtt. Ugyanolyan színű, ugyanolyan mintával díszített házsorok, ugyanazok az ablakok és mesés tornyok, melyek a maguk egyszerűségében csak úgy ontják magukból a falusias hangulatot.
A házsorok által körülölelt nagy zöld területet hatalmas, égbe nyúló platánfák keretezik, a körülhatároltság mégsem feszélyező, a hatalmas terek, a nyitottság velejárója a helynek. Érdemes viszont elveszni itt a részletekben, megfigyelni az épületek homlokzatát díszítő népi motívumokat és díszítőelemeket, a bejáratot keretező képzőművészeti alkotásokat, a szinte mindenhonnan visszaköszönő természetességet, de érdemes megkeresni például a homlokzatról visszaköszönő mókusokat is.
Mindenképp vessünk egy pillantást a terméskő lábazatra, a míves fa nyílászárókra, a vékony oszlopok tartotta árkádokra és legfőképp kanyarodjunk el a lakótelep központjaként szolgáló épület elé, amely előtt képtelenség nem időzni. A központként szolgáló óvoda épülete, ma az Almáskert Óvoda nevet viseli és talán a legtöbb természetességet, hagyományt, díszt és játékosság cseppet sem nélkülöző épületegyüttese a lakótelepnek.
Ezután az élmény után mindenképp érdemes látogatást tenni még a tisztviselői lakótelepen is, mely nem messze, az út másik oldalán, a Duna szomszédságban, az Óbudai-szigettel szemben bújik meg. Míg az előbb megismert lakótelepet Almási Balogh Lóránd, ezutóbbi Reichl Kálmán tervező munkáját dicséri. A munkásteleppel ellentétben itt különálló, ugyancsak platánfák közt megbújó villák kaptak helyet, ahol egykor a gázgyár vezetői élték mindennapjaikat.
További hangulatképek: