Június 15-én nyílik kiállítás Kondor Béla életművéből a tihanyi KOGART Galériában.
1973-ban Tihany adott otthont Kondor Béla (1931-1972) festő- és grafikusművész első posztumusz kiállításának, melyet hagyatékából rendeztek, így a településen található KOGART Galéria napjainkban is megfelelő színhelye lehet a művészről való megemlékezésnek és a munkássága előtti tisztelgésnek.
A Kondor Béla művészetét elemző írásokban hamar megjelent az „utolsó ikonfestő” titulus, mely egyszerre utal életművének ikonos korszakára, világképének univerzális jellegére és a művészet iránti szerzetesi alázatára. A június 15-étől látható kiállítás anyaga részben ebből az ikonosnak nevezett korszakából válogat majd, részben pedig kitágítja ezt a meghatározást a szerkezetet és a konstrukciót előtérbe helyező műveivel.
Kondor gyakran és termékenyen nyúlt vissza régi korok, elsősorban a középkor és a reneszánsz művészetéhez. Alkotásaiban a keresztény mitológia elemeit, bibliai alakok, illetve szentek életének történeteit dolgozta fel, valamint beemelte a régi műfajok formakincsét, kompozícióit, ikonográfiáját és stíluselemeit is.
A művész előszeretettel használta fel továbbá a keleti kereszténység kultikus szentképeinek, az ikonoknak a képszerkezetét is. Alkotásaiban a híres bizánci „vita” ikonok jellegzetessége köszön vissza, miszerint a középső mezőben álló szent körül apróbb jelenetekben szerepelnek életének fontosabb epizódjai. Ezt a szerkezetet követi például a Katalin oltár (1961) külső oldala, és a Halál angyala (1959) sorozaton is ehhez hasonlóan helyezett el álló figurákat a középkép kaszás angyala köré.
A monumentalitás iránti igénye a művészt a ’60-as évek végén az Ikonosztáz sorozat megalkotására sarkallta. Az ikonosztáz egy olyan, ikonokat tartalmazó fal, amely elválasztja a templomhajót és a szentélyt, átvitt értelemben kapu a látható és láthatatlan világ között.
A kiállításon metekinthető további két illusztráció-sorozata közül a William Shakespeare Hamletjéhez készítettek témájuk és fametszetes technikájuk révén szintén beleilleszkednek Kondor archaizáló törekvéseibe megidézve a középkori Haláltánc-ábrázolásokat. A William Blake-versekhez készült művei esetében viszont már szabadabban interpretálja a szövegeket, így anakronisztikus gépezetek és bizarr épületek tűnnek fel egy egyszerre individuális és kozmikus pokoljárás mementóiként.
A kiállítás június 15-től szeptember 15-ig tekinthető meg.