Kicsivel több mint három évvel ezelőtt, a belváros szívében nyitotta meg kapuit a fényűző The Ritz-Carlton szállodalánc első magyar tagja, méghozzá egy szintúgy pompázatosan festő földszinti étteremmel, a lazán elegáns Deák St. Kitchennel kiegészülve. Mi most egy harmadik, ugyanabban az épületben helyet kapó intézménnyel ismertetünk meg benneteket!
A jelen beszámoló tárgyát képező tematikus brunch sorozat március vége óta, heti rendszerességgel kerül megrendezésre. A Gin & Jazz Brunch célja, hogy visszahozza azoknak az ikonikus, ízléses, és sikkes brunchoknak a hangulatát, melyekről a The Ritz-Carlton elődje, a Le Méridien oly híres volt. Teszi mindezt kiváló minőségű fogásokkal, izgalmas italokkal, és élő zenével.
Vasárnap délután fél egykor léptünk be a patinás, 1918-ban felhúzott premodern épület átriumába. Kint az idő kissé fagyos volt, és tavaszt meghazudtolóan szürke. Az embernek ilyenkor máshoz sincs nagyobb kedve, mint a négy fal között bekuckózni, és lágy dallamok ritmusára gyönyörű ételekkel tömni magát tele.
Kupola Lounge
A legelső dolog, ami a kör alakú, egyszerre egy nappalit és egy nemesi ház étkezőjét megidéző Kupola Lounge-ba érve megragadta figyelmünket az a fejünk fölött jó két emelet magasságban díszelgő óriási ólomüveg kupola volt, amely a közepéből lefelé lógó kristály csillárral együtt mennyei fényárral világította be az alattuk elterülő, festői szépségű desszert válogatást. Mindez párosítva a kiváló akusztikával rendelkező helyiséget betöltő élő jazz zenével tényleg olyan hatást keltett, mintha egy 20. századi iparmágnás hétvégi partijára kaptunk volna meghívót.
Ahogy helyet foglaltunk, máris egy-egy gin alapú welcome drinkkel köszöntött minket farmerruhás pincérnőnk. Az első néhány percet az édes-kesernyés frissítő szürcsölésével, a háromtagú jazzbanda által előadott olasz retró slágerek hallgatásával, és a falakat borító magyar reklámposzterek és fekete-fehér fotók gondos tanulmányozásával töltöttük. Lassan a végére értünk poharunknak, vettünk egy nagy levegőt, és nekikezdtünk kora délutáni kulináris kalandozásunknak.
Kulináris kalandok a köbön
Kezdés gyanánt az előételes szekciót támadtuk be. A libamáj mousse-szal, aszaltgyümölcsös chutney-val, pácolt lazaccal és lágy, tejszínes tormával, friss kalamata olívabogyókkal, magyar sajtokkal, apró mozzarella labdacsokkal, és kolbásszal pakoltuk tele tányérjainkat, egyetlen üres négyzetcentimétert sem hagyva rajtuk. Az eklektikus válogatás minden tétele kiváló eredménnyel vizsgázott ízlelőbimbóink tesztjén, de a legjobban a libamáj-chutney páros varázsolt el minket.
Következő utunk a Chef Asztalához vezetett, ahol egy tekintélyes vastagságú, medium rare-re sütött marha rostélyost, kemencében sült bébiburgonyákat, magvas dijoni mustárt, és roppanós uborkát kaptunk. A lédús rostélyos húsízű fagylaltként olvadt el a szánkban, tökéletes lezárása volt a brunch első felvonásának.
Mielőtt folytattuk a lakomát, jobbnak láttuk leöblíteni az objektív ítéletalkotásunkat befolyásoló utóízeket, úgyhogy ki is rendeltünk a ginlapról egy pohár Visit Indonesiát és egy An Apple a Day fantázianévre hallgató koktélt. Előbbi alapját a nyolcféle fűszerrel párolt holland Bobby’s Gin képezi, amihez aztán Thomas Henry-féle bodza tonicot és egy kicsi lime-levet öntenek, míg utóbbi Bombay Sapphire-al, lime-lével, mézes vízzel, és almaszörppel készül. A két, elsőrendű ital közvetlenül az asztalunk mellett, a művészi gonddal berendezett gin sarokban született meg, garantálva, hogy a poharakba ténylegesen az kerüljön, ami be lett ígérve.
Főételek vonzásában
A koktélok elfogyasztására rászánt öt perces szünet után a főételek felé vettük az irányt. Volt minden, mi szemnek-szájnak ingere: grillezett tengeri sügér, Stroganoff ragu, bélszínérme, tejszínes rakott burgonya, cornflakes-bundás tanyasi csirkemell és maceszgombóccal kínált marha consommé, valamint zöldségek és basmati rizs várták, hogy bekebelezzük őket. Mivel a mi kapacitásunk alacsonyabb volt, mint a büféasztal teherbírása, ezért “csak” egy adag csirkemellel, rakott krumplival, rizzsel, grill zöldségekkel, és egy tálnyi aranyló maceszgombóc levessel tértünk vissza helyünkre.
Az otthonos ízek, a jazz együttes által játszott, Frank Sinatra stílusában előadott lounge-os dallamok, és a véráramunkban száguldó alkohol egymást erősítő kombinációja végleg levett minket a lábunkról, bár a nagy finálé még csak most következett.
Mázás István, a The Ritz-Carlton, Budapest díjnyertes cukrászmesterének kreációi szinte túl szépek ahhoz, hogy megegyük őket – legszívesebben csak gyönyörködne bennük az ember órák hosszat, elveszve a részletekben, mint valami holland aranykori festő képében. A fenséges desszertasztal roskadásig volt pakolva mindenféle tavaszi színekben játszó francia cukrász süteményekkel, friss gyümölcsökkel, és a mesterséf legendás tortáival, mint a meglepően játékos Royal Csokoládé torta, vagy a hedonista La Dolce Framboisine. Az édességek műfajának nagy rajongóiként igyekeztünk végigkóstolni az ínycsiklandozó kínálatot, de végül az ideális mennyiségnél pár desszerttel hamarabb dobtuk be a törülközőt.
Miután lehajtottuk az olaszos pörkölésű presszó kávénkat, még egyszer megtapsoltuk a muzsikusokat. A dallal együtt az elegancia és az ízek világában tett pazar kiruccanásunk is véget ért. Felkeltünk az asztalunktól, vettünk egy utolsó pillantást a csodálatos kupolára, és megrészegülve gintől, jazztől, és a The Ritz-Carlton varázslatos atmoszférájától, elnehezült lépésekkel de a boldogságtól repeső szívvel búcsút intettünk a Kupola Lounge-nak.