Legalább annyira krimi, mint amennyire thriller, és legalább annyira félelmetes, mint amennyire izgalmas. Az olasz Luce D’Andrea második megjelent könyvét, a Lissyt ajánljuk.
D’Andrea már az első könyvével, A gonosz magával bebizonyította, hogy egy olyan író, akire figyelni kell. Egyrészt azért, mert kis túlzással az olasz krimi szinte egyetlen kortárs nemzetközileg is ismert képviselője, másrészt azért, mert nem él a műfajra jellemző sablonos megoldásokkal. D’Andrea regénye köszönőviszonyban sincs a skandináv vagy a klasszikus krimikkel, tökéletesen tud sajátos atmoszférát és feszültséget teremteni. Ezért is gondoltuk úgy, hogy a második könyvének, a Lissynek is nekiveselkedünk.
Szemben az első könyvével, a Lissy már inkább thriller, semmint krimi, mivel egy menekülés-üldözés történetét meséli el. Az 1970-es években, Dél-Tirolban játszódó történetben Marlene megszökik a dúsgazdag és enyveskezű férjétől, Wegenertől, holott tudja, a férfi a nyomába fog eredni, s ha egyszer eléri, nem válogat majd az eszközökben, hogy megfegyelmezze.
Marlene menekülés közben autóbalesetet szenved. Mikor magához tér, egy egy mindentől távol eső tanyán találja magát, ahol a háziúr, Simon Keller gondoskodik róla. A nő és a férfi között hamar kialakul a rokonszenv, ám tudja, hogy kedves befogadója is sötét titkokat rejteget.
Ráadásul a tanyán sem annyira gondtalan és békés az élet, mint ahogy abban elsőre reménykedett Marlene. Simon tanyáján disznókat tart, akikkel úgy törődik, mintha saját gyerekei lennének. Különösen egy áll közel a szívéhez, ő Lissy.
D’Andrea karakterei ezúttal is alaposan kidolgozottak, akiknek a múltjába is betekintést nyerhetünk, hogy még tisztábban értsük tetteinek mozgatórugóit. A szerző nagyon is helyesen döntött úgy, hogy a cselekményt az 1970-es évekbe ültette, helyszínül pedig egy világtól elzárt, hegyekkel körbevett tanyát választott, hiszen így az egész könyvnek olyan atmoszférája van, ami könnyen megigézi az olvasót.
Bár a könyv olvasás közben párszor eszembe jutott Stephen King: Tortúra című könyve, ettől függetlenül még kijelenthetjük, hogy D’Andreának ebben a könyvben is sikerült megtalálnia a saját stílusát és szabadjára engednie a fantáziáját, amiből eddig két alkalomból kétszer is kifejezetten olvasmányos eredmény született.
