Ady Endre 145 éve, 1877. november 22-én született Érmindszenten, Budapesten feltehetőleg a Millenniumi Kiállításon járt először, majd 1905-től töltött itt huzamosabb időt. Állandó lakhely hiányában a város számos különböző pontján megfordult, hol ismerősöknél szállt meg, hol szobát bérelt magának. Az egyes helyekhez kötődő élményei és emlékei sok művében visszaköszönnek.
Kossuth Lajos utca 18.
A mai Puskin mozi helyén nyitott meg az 1890-es évek végén a Magyar Világ Kávéház, ami 1906-tól Ady egyik törzshelye lett. A színházi élet szereplői által is kedvelt kávézó tágas belsejét elegáns dekor díszítette, a gyönyörű csillárok alatti asztalok körül pedig majdnem minden délután összegyűltek a kor irodalmárai. Ady Lédával is sokszor ellátogatott ide, hírnevének köszönhetően pedig ezeken az alkalmakon külön szobában terítettek számukra, ahol kettesben tudtak kávézni és beszélgetni. Kettejük kapcsolatának egy emlékezetes momentuma is ide kötődik: 1907-ben itt hallgathatták meg először a Reinitz Béla által komponált Ady-dalokat, köztük a Léda-zsoltárokat is.
FunzineVisegrádi utca 18.
Ady 4 évvel fiatalabb öccse, Lajos is követte bátyját a fővárosba, miután felajánlottak neki egy tanári állást, családjával pedig először egy budai házba, majd Újlipótváros egyik rendezett bérházába költöztek. Lajos mindent megtett, hogy szárnyai alá vegye a kicsapongó életet élő bátyját, így befogadta őt magukhoz, ám felesége már a kezdetekkor sem nézte ezt jó szemmel. A sokszor ittas állapotban, hangoskodva, az éjszaka közepén hazaérkező író egyre több feszültséget okozott a háztartásban, egy nagy veszekedés után pedig sógornője elküldte őt.
Hegedűs Gyula utca 14.
Lajos ezután is igyekezett gondoskodni bátyjáról, így csupán pár utcával arrébb egy kis földszinti szobát intézett neki annak érdekében, hogy ne tévessze szem elől. Ady egészen hamar megszerette új otthonát, majd Lajos családjával is rendeződött a viszonya, és sokszor járt át hozzájuk vasárnapi ebédre. Sajnos ez a kívülről idillinek tűnő állapot nem tartott sokáig, hiszen az írónál egyre több egészségügyi probléma lépett fel, így egy időre szanatóriumba kellett vonulnia.
Városmajor Szanatórium és Vízgyógyintézet
Az 1800-as évek elején alapított szanatórium először vízgyógyintézetként működött, majd 1860-tól látta el hivatalosan is szanatórium szerepét, ahol Ady is többször eltöltött pár hetet. Berendezésének köszönhetően számos kád, zuhany, körfürdő és gőzszekrény várta az ide érkezőket, amelyek segítségével személyre szabott kúrákkal igyekeztek enyhíteni a különböző betegségekkel küzdő író tüneteit.
János Szanatórium
A Vízgyógyintézettől csupán pár méterre, a mai Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika helyén álló János Szanatóriumban kezdetben csak női betegeket fogadtak, majd később egy sebészeti szárnyat is megnyitottak. A kellemes és nyugodt környezetben álló intézmény Svábhegyre néző szobái tökéletes helyszínnek bizonyultak a lábadozó, pihenésre vágyó betegek számára. Babits Mihály és Jászai Mari mellett a munkával túlhajszolt Ady is több alkalommal befeküdt ide pár hétre 1912 és 1916 között.
Petőfi Sándor utca 6.
A mai Katona József Színház épületében állt Léda nővérének, Bertának a kalapboltja, ahol az író is jó párszor megfordult, elsősorban azért, hogy a bolt hátsó, elzárt szobájában kettesben lehessen szerelmével. A találkozók egyre hosszabbra nyúltak, és volt olyan időszak is, hogy a kis szobában huzamosabb időre összeköltöztek. Itt töltött idejük közel sem nevezhető idillinek, hiszen a szomszédok folyamatos kiabálásról és ajtócsapkodásról számoltak be, így nem is meglepő, hogy útjaik hamarosan különváltak.
Lövőház utca 13.
Ady gondoskodó bátyja aggódott a szerelmi csalódást frissen átélt, fizikailag és lelkileg is megfáradt íróért, így feleségét meggyőzte, hogy kis időre ismét költöztessék magukhoz, hátha a család közelsége segít abban, hogy összekapja magát. Az ekkor a II. kerületi Lövőház utcában élő család mindennapjait ismét felkavarta Ady megjelenése, aki újra belevetette magát az éjszakai életbe, úgyhogy bátyja kénytelen volt megint saját lakást keresni számára. Itt töltött idejét máig egy emléktábla őrzi a ház falán.
Veres Pálné 4-6.
Ady 1915. március 27-én vette el Csinszkát a Szilágyi Dezső téri református templomban, és annak ellenére, hogy a lány apja, Boncza Miklós erősen ellenezte a házasságot, és meg sem jelent az esküvőn, nászajándékként egy pesti lakást ajándékozott a párnak. Ez a lakás lett a házaspár budapesti bázisa 1917-től Ady 1919-es haláláig, de sok időt töltöttek a Boncza család gyönyörű kastélyában, Csucsán is.
Az első világháború alatt Csinszka pár rokona a házaspárral együtt a pesti lakásban húzta meg magát, ahol a korlátozott élelmiszerek és az akadozó fűtés mellett a spanyolnáthával is meg kellett küzdeniük, aminek szövődményeként Ady tüdőgyulladást kapott. A több betegséggel küzdő, legyengült írót a Veres Pálné utcai lakásukból szállították a Liget Szanatóriumba, ahol kevesebb mint két hét szenvedés után, 1919. január 27-én meghalt. Az író halála után Csinszka is elköltözött a lakásból, ahol később, 1977-ben megnyílt az Ady Endre Emlékszoba.